Nem csak tudományosságra, hanem szeretetre és elkötelezettségre is szükség van ahhoz, hogy a demens betegeket megfelelően ápolni lehessen – hangzott el dr. Kiss Gabriella mentálhigiénés szakember, a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona munkatársának péntek délután Baróton Hoffmann Edit meghívására tartott előadásán. A Diakónia Keresztyén Alapítvány székhelyén tartott, online követhető eseményen új kezdeményezéssel is előrukkoltak: ha lesz elég érdeklődő, az Alzheimer Café mozgalomba az erdővidékiek is bekapcsolódhatnak.
Valaha gyengeelméjűnek, tébolyultnak mondták, s elzárták, berácsozott ablakok mögé dugták a betegeket – ma már nincs ez így. A Gyulafehérvári Caritas égisze alatt működő intézményben is kiemelt figyelmet szentelnek a demens betegeknek, és az emberségességet helyezik középpontba.
Ha kisebb kieséseink vannak – nem jut eszünkbe hajdani osztályfőnökünk neve vagy hogy miért mentünk a kamrába –, nem kell még a legrosszabbra gondolnunk, mert legtöbbször a fáradtság, a túlterheltség az oka, ám a jeleket elhanyagolni sem szabad, mert a korai diagnosztizálással sokáig kitolható a betegség súlyosbodása – mondta az előadó.
A betegség előrehaladtával, amikor az olvasási és számolási nehézségek után az öltözködés, a tisztálkodás is gondot okoz, vizelet- és széklettartási problémák jelentkeznek és fokozatosan csökken a fizikai erő, megnő az elsődleges gondozók – a család – szerepe. Figyelemmel kell követni igényeiket, rájuk kell hangolódni, be kell vonni a napi foglalkozásba, még akkor is, ha azt hisszük, nem képes részt venni benne, mert a támogató magatartásunkkal kedvezően hatunk az idős betegekre. „Ne feledjük, szüleinknek, nagyszüleinknek köszönhetjük, hogy élünk, felnőttünk” – jelentette ki a pályáját huszonöt évvel ezelőtt ápolóként kezdő szakember.
A találkozón bemutatott Demencia és család című könyve doktori disszertációjának anyagán alapszik. Vizsgálta a gondozási feladatok családon belüli megoszlását, a családon belüli szerepek alakulását, azaz kik és mennyire terhelődtek a gondozói teendők ellátása során, milyen érzelmi súly nehezedik a gondozó családtagra, amikor a szeretett családtagot demenciával diagnosztizálják, és hol lehet az a kritikus pont, amikor a családtagok meghozzák a döntést, hogy a demenciával élő személyt bentlakásos otthonba költöztetik.
Kiss Gabriella arra bátorította az előadást követőket, ne forduljanak el a családjukban, baráti körükben vagy szomszédságukban elő betegektől – sokan arra hivatkozva maradnak el, hogy nem akarnak zavarni –, hanem próbáljanak a gondozói szerepet huszonnégy órán keresztül ellátóknak segédkezet nyújtani. Rájuk fér a segítség, mert a betegre való folyamatos odafigyelés kimeríti őket, sőt, az is megesik, hogy munkahelyükről is kiesnek a szellemi, lelki és fizikai megterhelés miatt. Hogy mivel is jár a demens betegek ápolása, azt a könyvből vett részletek felolvasásával szemléltették a szakember előadáson részt vevő közvetlen munkatársai.
A havonta szervezett Alzheimer Café találkozási lehetőséget biztosít a demens betegeket ápoló családok számára: szakorvosoktól, terapeutáktól, pszichológusoktól, ápolóktól kérhetnek tanácsot és információt. Ha igény lesz rá, szívesen fogadják az erdővidékieket is – hangzott el az előadás zárszavaként.
