Nem csak a termés minősége miatt időjárásfüggő mifelénk a mezőgazdaság, hanem az értékesítés során is jól jön a hosszúra nyúlt ősz: Sepsibesenyő határában, a dálnoki tetőn az út mentén felsorakozó kistermelők próbálják eladni a burgonyát. És mert a műúton száguldó autók közül csak néhány lassít, nem mindegy, hogy a csípős Nemerét kell-e elviselnie az árusnak, vagy pedig őszi napsütésben állva várja, hogy megvegyék terményét.
A dálnoki tetőn ottjártunkkor egy burgonyaárus éppen bákói rendszámú autóba pakolta be néhány zsák krumpliját. Nem nagyon megy — csóválja fejét a dálnoki gazda, nem éri meg pityókatermesztéssel foglalkozni. A Kondor burgonyát kilónként nyolcvan baniért próbálják eladni, alacsonyabb áron már nem érné meg. Ha jól utánaszámol az ember, megnézi a vegyszer, a műtrágya árát, még ez is kevés, ennél olcsóbban már veszteségbe mennének. ,,Nincs ára a pityókának. Adjam el ötven baniban? Akkor nem csináltam semmit" — magyarázza. Hál’ Istennek nincsen sok — teszi hozzá. Idén mintegy ötven áron termesztett. Kevesebbet, mint tavaly. Tavaly pedig kevesebbet, mint azelőtt. S ha megérjük, jövőre még kevesebbet ültetünk — mondja. A Kondor pityókával teli zsákok az autóban sorakoznak, néhányat tettek ki az út szélére, hogy felhívják az arra haladók figyelmét. És az sem megoldás, ha a piacon próbálnák eladni a terményt. Hiszen a szállítási költségek, az asztalbérlési díj felemészti azt az árkülönbséget, amennyivel drágábban vinnék. Marad hát ez a módszer, és a remény, hogy nem kezd el fújni a Nemere. Mert olyankor bizony nem sokáig lehet a tetőn időzni.
Kézdivásárhely felé haladva számos útszéli burgonyaárussal lehet még találkozni. Egyik csernátoni ház előtt például már-már szalad a gazda, amikor megáll az autó, nehogy lemaradjon a vásárlókról. A krumpli kilójáért itt is nyolcvan banit kérnek. Ez Desirée, enni ez a jó fajta — magyarázza Dóczi Csaba. A 32 éves csernátoni gazda derűlátó, elégedett az eladással is. Sokan érdeklődnek, vásárolnak, igaz, jó is az áru. „Ez nem csövezett krumpli, bárkinek megmutatom, kibonthatjuk a zsákot" — mondja, majd kifejti: vannak, akik „csövezik" a pityókát, a zsák szélén szép nagy darabok vannak, a közepén pedig a kicsik, sok esetben rothadtak lapulnak. Mint mondja, a trükköt főként azok alkalmazzák, akik nem a háznál árulnak. Hiszen a házat megjegyzi a vevő, s mikor kiderül, hogy nem jó a termény, sokszor visszaviszi az eladóhoz. ,,Nem éri meg, hogy ilyennel foglalkozzak, elmegy a hírem, s aztán senki nem vesz tőlem" — magyarázza. Ha viszont jó az áru, vissza is jönnek. Van, aki előbb keveset vesz, aztán visszajön, és nagyobb tételben vásárol. „Mit csináljunk, mi ebből élünk. Lopni nem mehetünk" — teszi hozzá a csernátoni férfi, aki az országút mellett lakó rokonainál árulja a burgonyát.
Szép lassan el lehet adni a terményt, jövő héten már a Santé fajtát fogja árusítani. Káposztával is kísérletezett, de az nem sikerült a legjobban. Piacra nem viszi a krumplit, autója nincs, a szállítás sok pénzbe kerülne, így hát marad az út melletti árusításnál. Derűlátását némiképp igazolja, hogy egy dobrudzsai kamion lassít, a sofőr a krumpli ára felől érdeklődik. Igaz, vélhetően sokallja a nyolcvan banit, rövid gondolkodás után továbbindul. Dóczi Csaba azonban nem keseredik el: az áru jó, nem csövezi a pityókát, a vásárlók érdeklődnek, aztán meg szereti is az eladást. És valamiből meg kell élni, lopni nem mehetünk.
