Sokan úgy vélik, az igazság középen van, vadászként nehéz a témáról nyilatkozni a sajtóban – hangsúlyozta –, mivel mindig az a vád éri őket, hogy pénzért csinálják, amit csinálnak. „Igen, azért tesszük pénzért, mert erre kötöttünk szerződést; hogy minden vadból gazdálkodunk, ami egy anyagi erőforrás” – mondotta Kiss Attila, azt is furcsállva, ami a tévéadókban elhangzott, hogy a herceg csak hétezer eurót fizetett Arthur kilövéséért. Mi köze Gabriel Păunnak, az Agent Green elnökének ahhoz, hogy Emanuel von und zu Liechtenstein Ausztriában élő herceg hétezer, hetven vagy hét eurót fizetett a nagyvadért? – tette fel a kérdést. „Olyan gazdagok vagyunk, hogy ne értékesítsük pénzért a medvéket? Más ország mindenből pénzt csinál, mi pedig nem élünk ezzel a nagy lehetőséggel, ezzel a hatalmas pénzforrással” – jelenette ki.

„Mindannyian tudjuk, hogy Bálványoson és Csernáton környékén, Kovásznán a szívkórház udvarán, a Clermont Szállodánál fényes nappal sétálnak a medvék, autókat törtek össze, vendéglőkbe hatoltak be, futkároznak a városban, amit tényekkel tudunk bizonyítani. Ami az ozsdolai medvét illeti, a zöldek mediatizálása volt az egész, ők ezért sok-sok eurót kapnak, amit nehéz nyomon követni” – mondotta Kiss Attila.

Ebben a medvesztoriban szerinte két dolog igaz: itt volt a herceg, és meglőtt egyet abból a sok medvéből, amelyek rendszeresen lejárnak Ozsdolára és számos problémát okoznak az ott élő embereknek. Ha figyelmesen megnézzük a közölt fotókat, magyarázta Kiss Attila, láthatjuk, hogy a meglőtt egy sötét színű példány, míg amit a környezetvédők elneveztek Arthurnak, az egy barna medve. „Jómagam húsz éve vadászok – hangsúlyozta –, több száz medvét láttam, tehát különbséget tudok tenni medve és medve között. Esetleg azt is meg lehetne kérdezni ettől a Păun úrtól, hogy tavaly, amikor Kommandón a medve megölte az embert, annak a medvének mi volt a neve? Annak a medvének, amelyik egy hónappal ezelőtt Azugán szintén megölt egy embert, mi volt a neve? Azokat a medvéket, amelyek Esztelnektől Csernátonig, Bálványostól Ozsdoláig a falvakba mindennap bejárnak, pusztítják a háziállatokat, hogy hívják? Ha a zöldek annyira tudják, hogy mi a neve, mikor született, akkor adjanak egy pontos statisztikát, és nem kellene öt éve azon dolgozni, hogy a medveállományt megszámolják tudományosan, ahogy azt ők elképzelték, amivel jó időt nyertek, és a medvepopulációt annyira túlszaporították, hogy a vaddisznónak már nincs malaca, és süldőt sem látni, azokat a medvék mind megeszik, a kicsi őzeket szintén felfalják. Mit keres a medve Kézdivásárhelyen, a Kaufland mögött? (Kiss Attilával hétfőn beszélgettünk, lakók tárcsázták aznap a 112-es segélyhívószámot, mert medvét láttak a Kaufland környékén, szerk. megj.). Onnan az erdő legalább öt kilométerre van. Ez nem normális jelenség.”

Kiss Attila szerint az mese, hogy az ember elvette a medvék életterét. A sok legelő beerdősödött, a medvének volna elég helye az erdőkben, de a túlszaporodás miatt nekik is mozdulniuk kell valahová. A domináns hímmedvék tolják kifelé a fiatalabb példányokat az erdőből, és azoknak is valahol meg kell élniük, ezért jönnek le az emberi települések közelébe, és annyira bátrak lettek, hogy már nem félnek az emberektől. „Egy példát mondok – folytatta –: Papolcon kiszállt a csendőrség medveügyben, szirénáztak, petárdákat dobtak a medve felé, az pedig fel sem vette, nem mozdult és evett tovább. Ami ma van, az nem normális jelenség. Medve mindig volt és mindaddig lesz, amíg mi vigyázunk rá.  Mi vagyunk azért hibások, hogy ilyen sok medve van, mert mi vigyáztunk rájuk”. Úgy vélekedett továbbá, az is megtörténhet, hogy „a nép lépni fog és megmérgezi a portájukra behatoló medvéket”. Az sem titok, hogy a vadásztársaságok számára már nem hogy jövedelmet nem hoz, hanem hatalmas kárt okoz, mert kiviszik a kukoricát a vaddisznóknak, a silóslucernát a szarvasoknak, és ugyanott jelen van a medve is.

Mint mondta, hétezer medvéről beszélnek. A Katrosa Vadászegyesület harminckét vadászterületen hatvanötezer hektáron gazdálkodik. Csak ezen a területen 250–300 medve él tavasszal és ősszel – nyilatkozta Kiss Attila. Arra a kérdésünkre, hogy meg lehet-e számolni a medvéket, a szakember azt válaszolta, medveszámolás mindig volt, az illető terület vadőrének van egy nyilvántartása arról, hogy milyen vadak élnek azon a területen, aznap, amíg terepen volt, milyen vadakat látott stb., és ennek függvényében lehet felmérni, kb. hány példány él azon a helyen. A tudományos számolás hat-hét éve kezdődött el, amikor kitalálták, hogy DNS-mintát kell venni minden egyes medvétől, amit a medveürülék alapján gyűjtenének össze. Ezt képtelenség megoldani egy esztendő alatt, nem egy évre, hanem legalább egy évtizedre lenne szükség ennek a munkának az elvégzéséhez – vélekedett Kiss Attila.