Ferenczi Zoltán Sámuel családjával együtt pár hete átsétált Kőröspatakra egy délelőtt, amikor mintegy 150 méterre előttük a bányató körüli akácosból kiszaladt három különböző méretű medve, valószínűleg az anyaállat egy nagyobb és egy kisebb bocsával, átmentek az úton, és tovább szaladtak az erdő irányába. A szülők gyalog voltak, a két nagyobb kislány biciklivel, anyuka babakocsiban tolta a legkisebb gyereket. Megtorpantak, a lányok sírni kezdtek. Nem tudták eldönteni, hogy menjenek-e tovább, vagy inkább forduljanak vissza, de mivel már félúton voltak, és a medvék elszaladtak, végül folytatták útjukat Kőröspatakra. Hazafelé azonban már nem mertek gyalog elindulni, autóval vitte haza őket a barátjuk, akinél látogatóban voltak. Azóta félnek kimenni erre az útra, ami amúgy forgalmas betonút, korábban el sem tudták volna képzelni, hogy itt is találkozhat medvével az ember.

A családapa azon az állásponton van, hogy a települések környékén tanyázó medvéket ki kellene lőni, amíg nem tesznek kárt valakiben. Kisgyermek kora óta szokott kirándulni az árkosi erdőkben, de mostanában annyi medvét láttak errefelé, hogy ezt veszélyesnek tartja. „Lehet szépíteni a helyzetet, védeni a medvéket, de egyértelműen túlszaporulat van, és a helyzet egyre rosszabb. Vajon ki vállalja majd a felelősséget, ha valakiben kárt tesznek?” – tette fel a kérdést.

Traktorral kergette el

Kisgyörgy Bélának van egy farmja Árkos határában, a katonaság szomszédságában. Pár napja ő is megosztott egy medvés fotót a Facebookon. Kérdésünkre elmondta, hogy ugyanazon a napon, amikor a kastélykertben lefilmezték a medvét, ő egy másik állatot is látott a bocsával. Egyik anyamedve két boccsal jár, a másik eggyel, és van egy hatalmas méretű medve is, amit már többször megfigyelt. Mint mondja, minden nap láthatna medvét, ha kora hajnalban figyelné a bányató környékét, mert nem hébe-hóba járnak arrafelé, hanem rendszeresen, néha még napközben is.

A kastélyparkban is ők látták meg először a bocsos anyamedvét, délután fél hat körül, ők figyelmeztették a tulajdonost a veszélyre – meséli. „Pár nappal ezelőtt traktorral kergettem el, mert a gyermekek kint voltak a tehenek mellett, s pont feléjük ment. A traktorral meg kellett kerülnöm, s amikor szembe mentem vele, még két lábra felállott. Azért írtam ki a netre, hogy mindenki ügyeljen, mert ez nem nagyon fél az embertől. Villannyal és kutyákkal próbáljuk védeni az állatainkat... Sajnos, ez a nagy vadvédelem egy kicsit túlzásba kezdett menni, lassan annyi medve van itt nálunk két megyében, hogy elég lenne öt országra” – fogalmazott.

Lejárnak a bányatóhoz

Vancea Mátyás nagy erdőjáró hírében áll, ezért őt is megkérdeztük a témáról. Mint mesélte, olyan tíz éve kezdett medvéket látni a környéken, azelőtt csak nyomokat látott, télen is, a legnagyobb hidegben is, de állatot soha. Pedig mindig sokat járt ki a természetbe túrázni, gombászni...

Manapság nagyon sok medvét lát a környéken, mert lejárnak a bányató mellé az akácvirágra. Ilyenkor aktívabb is a medve, mert párzási időszak van, és nem ajánlatos bozótos helyeken járni, mert a lombok között nem veszi észre az ember. „Én több alkalommal is találkoztam medvével, közelebbről és távolabbról is, legutóbb a múlt vasárnap itt, a katonaság környékén, a Vadas felé vezető úton. Azelőtt Kőröspatak szélében láttam, reggel, aludt két fa tövében. A Sikó-hegyen is láttunk a gyermekkel egy jó nagy példányt... Legalább húsz medvét láttam a télen” – mondta.

Érdeklődésünkre elmesélte, hogy csak egyszer volt komolyabb veszélyben, amikor feléje futott a medve. Már egészen közel ért hozzá, ezért nagyot kiáltott, és a medve megtorpant. Látván, hogy ez hatásos, még egyet kiáltott, amire a medve megfordult, és három jókora bocsával együtt elindult kifelé a hegyoldalon. A medvére való vadászat betiltása mellett a túlszaporulat okát abban is látja, hogy a fakitermelések helyén egy-két év után olyan bozótos területek alakulnak ki, amelyek tökéletes életteret biztosítanak a medve számára.

Az időseket lőhetnék

Gróf Jankovich-Bésán Elemér megmutatta nekünk a medve nyomait a kastélyparkban, majd kifejtette, hogy afrikai tartózkodása során az oroszlánnal is voltak hasonló élményei. Valójában nem fél a medvétől, mert úgy gondolja, hogy ha nem jut táplálékhoz a kastély környékén, tehát nem tudja ezt a területet az étellel összefüggésbe hozni, akkor nem fog odaszokni.

Szerinte a szenvedélyes trófeavadászok törekvései és a mindenfajta vadászat ellen tiltakozó zöldek között valahol középúton lenne a megoldás erre a problémára. Például az idős példányok kilövésével lehetne szabályozni a medvepopulációt, amelyek amúgy is elpusztulnának a vadonban, és már nem meghatározóak a szaporodás szempontjából sem, a táplálékon azonban osztoznak a fiatalokkal. A trófeákból befolyó összegből szabályozni lehetne az ember–medve kapcsolatot, lehetne építeni etetőket a településektől távol, vagy el lehetne szállítani a veszélyes állatokat olyan távolabbi területekre, ahol nem jelentenek veszélyt az emberre.

Egyébként gyakran megesik, hogy éppen az idősebb példányok húzódnak közelebb a településekhez, azok, amelyeknek nehezebb táplálékot szerezniük a vadonban. Ez a medvekérdésben tapasztalt általános tehetetlenség rendszerint oda vezet, hogy valakit megsebez vagy megöl a medve, s ezért kilövik, ami valójában nem igazi megoldás, senkinek sem jó – foglalta össze gondolatait a gróf.

A mi életünk értéktelen

Máthé Árpád polgármester szerint is komoly veszélyt jelent, ha lakott településre téved a medve, de szerencsére még csak a falu határában látták, senkinek az élete nem forgott közvetlen veszélyben, vadkárokról sem érkezett hivatalos bejelentés. Mint mondta, alapjaiban kellene megváltoztatni a kérdéshez való hozzáállást, mert ameddig afelé hajlunk, hogy egy vad élete értékesebb, mint az emberélet, addig nagy változást sajnos nem remélhetünk.

„Az unió lenyomja a torkunkon, hogy tartsuk itthon, őrizzük, védjük a medvepopulációt, de érdekes módon náluk nincsenek medvék. Pedig mi szívesen adnánk nekik, ha ennyire szeretik őket, Bukarestbe is, vagy Belgiumba, Németországba, Svájcba, ahol már száz éve kipusztították. De nekik az az érdekük, hogy inkább itt vigyázzunk rájuk, mert a román vagy a székely ember élete nem olyan értékes számukra, mint a svájci vagy belga ember élete” – fogalmazott a polgármester.

A túlszaporulat is gond, de szerinte inkább a jobb megélhetés lehetősége vonzza be a medvét a lakott települések közelébe. Amikor közelebb voltak az erdőhöz a mezőgazdasági területek, kukoricások, akkor ott megrekedtek a nagyvadak, nem jöttek tovább a faluig, de most az erdő alatt nem találnak annyi táplálékot, ezért jönnek egyre közelebb. Emellett mindenhol zúg a láncfűrész, négykerekű motorokkal járják az erdőt, tömegek tódulnak fel például Sugásfürdőre, az életterükbe benyomul a civilizáció. Hogy mi lesz a vége, azt ő sem tudhatja, de túl sok okot nem lát a bizakodásra.