Csíksomlyóra menni mindig is csodálatos érzés, hisz hazavár a Mennyei Édesanya, éljünk bár szűkebb vagy tágabb hazánkban, akár a Kárpát-medencében vagy a világ túlsó kontinensén. Olyan jó elnyerni a búcsú kegyelmeit, amely zarándoklatból, szentgyónásból, szentmisén való részvételből és áldozásból áll. De aki csak egyszerűen turistaként vesz részt az eseményen, annak is megrendül a lelke, s feltelik valami csodálatos életérzéssel, ami sehol másutt nem tapasztalható. A táj csodálatos szépsége, a keresztalják vonulása, a különböző tájegységek népviseleteibe öltözött emberek látványa és a tömeg nagysága, a tájon és környéken meghonosodott ferences szellemiség kisugárzása, a rég nem látott baráti beszélgetések lélekben lecsapódó visszhangja – együtt és külön-külön is mind hordozzák azt a csodálatos érzést, amit a Mária-kegyhelyek jelentenek.

A világi fővédnök 350 kilométert zarándokolt

A búcsú sajátos színfoltját jelentette Molnár Levente székelyföldi származású, Liszt Ferenc-, Magyar Örökség és Kriterion Koszorú díjas világhírű operaénekes, aki a zarándoklat világi fővédnökségét vállalta. A zarándok énekes Hargita megye testvérmegyéjéből, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Máriapócsról indult. Részben gyalog tette meg az utat Csíksomlyóra, és elhozta az útba ejtett közösségek imaszalagjait. Mindezt azért, hogy a Kárpát-medencéből lélekben minél több magyar jelen lehessen a csíksomlyói nyeregben a búcsús szentmisén. Molnár Levente a szentmise kezdete előtt elénekelte a palóc himnuszt, és elmondta: zarándoklatát a nemzet egységéért ajánlotta fel. Később, a búcsú után a Fodor Házban lapunknak ezt nyilatkozta: „Isten kegyelmeit átéltem. 14 napon át zarándokoltam. Összesen hozzávetőlegesen 350 kilométert tettem meg. Megtapasztaltam: összetartozunk.”

Gyökérerősítés

Az erdélyi ferencesek elöljárója, Urbán Erik köszöntőjével kezdődött a szentmise, aki kiemelte: „a zarándokok motivációi különbözőek, de a hívó szó ugyanaz: Isten hozott mindenkit ide, ahol a Magasságbeli borít be árnyékával, ahol az Úr irántunk érzett szeretetének befogadása a mi elsődleges küldetésünk. Ebből a szeretetből élni fogunk, megújítva a föld színét. A pünkösdszombati fogadalmi búcsú éppen a gyökérerősítést szorgalmazza, megerősítve abban, hogy a becsületünk, a kimondott szavaink és a tetteink egységet alkossanak. Jelenlétünk az oltár körül élő hitünk, hűségünk jele. Bár fizikailag távolságot kell tartanunk, a tekintetünk, a mosolyunk, a közös ima egységet teremt közöttünk. Isten és a zarándoktárs iránt nyitott szívvel, egymás iránti felelősséggel végigjárva zarándoklatunkat megelevenedik kapcsolatunk vallási, nemzeti és családi gyökereinkkel, amelyekből táplálkozunk és növekszünk”.

Kovács Gergely gyulafehérvári érsek a fogadalmi búcsú jelentőségét taglalta: „az a tény, hogy jöttek, gyalogosan, lovon, biciklivel, és ha másképp nem tehették, online kapcsolódnak be fogadalmi búcsúnkba, rajtunk áll, hogy a mély és megélt hit földje marad-e ez a hely”, az ősi hagyományok őrzésének helye, történeti értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhely.

A búcsús szentmise főcelebránsa, Kerekes László segédpüspök bevezető szavaiban emlékeztetett: „különleges kegyelem és ajándék, hogy eljöhettünk ide”. Ady Endre Imádság háború után című versét idézte, amely a mai helyzetre is találó: „Mindennek vége, vége, békíts ki magaddal s magammal, hisz te vagy a béke…”

Közösség nélkül nincs jövő

A lujzikalogori születésű Salamon József gyimesbükki plébános, a 133-as számú Dani Gergely cserkészcsapat csapatparancsnoka, a búcsú szónoka a hithez, Szűz Máriához, a Csíksomlyóhoz való ragaszkodást hirdette prédikációjában. „Csíksomlyó népéhez tartozni azt jelenti: mindenki ide tartozik, akinek fontos a csíksomlyói Mária jelenléte, oltalma, támogatása, aki igazi édesanyának érezte és érzi őt.” Itt valóban a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Salamon József szülőföldje szóhasználatával élve jelentette ki, hogy „hon vannak”, vagyis otthonukban érzik magukat a csíksomlyói hegynyeregben a fogadalmi búcsú zarándokai. A moldvai csángók számára Csíksomlyó évszázadokon át „a lelki oázist jelentette”, ahová eljutva anyanyelvükön imádkozhattak, énekelhettek, ahol önmagukra találtak, és megerősödtek. „Amíg ez a ragaszkodás él a lelkekben Csíksomlyó iránt, lesz jövőnk, hitünk, lesznek értékeink, lesz elképzelés a jövőről” – biztatta a zarándokokat.

Megemlítette: a csíksomlyói zarándokok kereszt alatt, sokan vándorbottal a kezükben jöttek a hegynyeregbe. Amikor 1949-ben Márton Áron püspök a Gyimesekben bérmált, elterjedt a hír, hogy a kommunista hatóságok le akarják tartóztatni. A gyimesbükkiek ünneplő ruhába öltözve, támaszként és oltalmazóként használt bottal a kezükben kísérték a püspöküket Csíksomlyóra. Egymást védték a zászló és a kereszt oltalma alatt. „Továbbra is haladjunk azon az úton, amely megerősít bennünket igazi összefogásban, egységben a nagyjainkkal együtt” – kérte Salamon József atya. Prédikációjában kitért a cserkészmozgalom fontosságára is a mai gyermekek életében. Más követendő példát is ajánlott a cserkészéleten kívül: a kalákát, a rózsafüzér-társulatokat, a Kalotot, különféle társulatokat, minden olyan, még meglevő hagyományt, amelyben közösségi erő van. „Napjainkban jobban szükségünk van a közösségre, mint a ruhára, ételre. Közösség nélkül nincs jövő!”, mondta a szónok, végül azt ajánlotta, mély hittel: „Anyánk, Mária szemébe nézni, mosolyát látva megvigasztalódni, megerősödni”, és Márton Áron püspök nyomán: „Erőnk a lelkesedés − engedjük, hogy a Lélek betöltsön.”