Újszerű, a háromszéki juhtenyésztők számára fontos vállalkozás indult Kovásznán. A város zabolai kijáratánál lévő kis üzemben gyapjú felhasználásával készítenek épületek hőszigeteléséhez használható anyagot. Az üzemről, az alkalmazott technológiáról, az Aranygyapjú szigetelőről Cristi Bindar vállalkozót kérdeztük.
Az ötlet, az üzleti meggondolás külföldről jött. Látta, hogy ott jól működnek hasonló üzemek. Már a tervezésnél fontos szempont volt, hogy vidéken sok a gyapjú, ráadásul a mellékterméket, amely pár évtizeddel ezelőtt még a juhtartás hasznának harmadát adta, jelenleg a juhászok nem tudják értékesíteni. A gyapjú ára manapság még a nyírás költségeit sem fedezi – tudtuk meg.
Pillanatnyilag főként a Kovászna vonzáskörzetében megtermelt gyapjút vásárolják fel. Ha a tervezett ütemben indul be az üzlet, a felvásárlási körzetet is növelik, de begyűjtő központokat is működtetnének majd – sorolta Cristi Bindar. Egyelőre bérelt helyszínen dolgoznak, több mint száz négyzetméter a hasznos felület. Ennél nyilván többre lenne szükség, főként a nyersanyag tárolására. Az üzemben jól meghatározott sorrendben működnek a gépek.
Termelni könnyű, de hogyan lehet engedélyeztetni a végterméket? Jelen esetben a környezetbarát termék után körülbelül hét-nyolcezer euró összegben kell illetéket kifizetni ahhoz, hogy megkapják a szükséges engedélyeket. Termékük – amellett, hogy kiváló hőszigetelő – tűzálló is. (Sokan nem tudják: a gyapjú nem ég; saját szemünkkel is láthattuk ezt sokfelé, a gyapjút értékesíteni nem tudó gazdák hiába próbálták elégetni a hasznavehetetlen gyapjút, nem sikerült.) Egy feldolgozót kialakítani nem kevés pénz, ha figyelembe vesszük, hogy a teljes befektetés a Start Up Nation program támogatási lehetőségeinek felhasználásával eléri az ötvenezer eurót. Az üzem jelenleg öt alkalmazottat foglalkoztat, őket fizetni kell, s adózni utánuk.
A gyártási folyamat első mozzanata a gyapjú válogatása, tisztítása, amely során kiszedik belőle a szennyeződéseket. Kézi munkával kiválogatják az idegen anyagokat, majd a mosógépbe kerül a gyapjú. Hozzávetőleg négyszáz liter vízzel mosnak egy adagot. Innen a centrifugába kerül, ahol körülbelül 80 százaléknyi víz „távozik”. Következik a szárítás. A gép a házi mosógéphez hasonlít, ám egyszerre 60–70 kilogramm gyapjút lehet beletenni. Azután géppel fésülik, így válogatják szálakra. A fésült gyapjú légfúvással kerül a raktárba, innen ugyanígy a présgépbe. A gép akár tizenöt centiméteres vastagságú szigetelőanyagot is képes előállítani. A végtermék igen fontos jellemzője a tűzállóság: a szigetelés hét-nyolcszáz Celsius-fokos hőterhelést is kibír. Fontos versenyszempont a termék természetbarát jellege – hangsúlyozta a vállalkozó, aki szerint olyan újszerű építőanyagról van szó, amelynek hővesztesége a házon jóval kisebb, mint a klasszikus szigetelőanyagoké. Ugyanakkor nem mellékes, hogy természetes alapanyag lévén, egy esetleges utólagos felhasználást is megbír.
Cristi Bindar nagy lehetőséget lát a gyapjú ilyetén felhasználásában. Kollégája, Petrică Duțu a Transilvania Egyetemen éppen a gyapjú felhasználásából diplomázott, és az Aranygyapjú népszerűsítésével foglalkozik, egyenesen azt szorgalmazza, hogy ha már annyit beszélünk a környezetvédelemről, a jogszabályokat is ez irányban kellene terelni. Például aki bio- vagy természetbarát anyagokat használ az építkezéshez, annak adókedvezményben kellene részesülnie – fogalmazta meg a szakember.