Valósággal izzott tehát a levegő Sepsiszentgyörgyön: kicsik és nagyok, nők és férfiak, magyarok és románok, határokon innen és túl élők egyként izgultak, szorítottak, szurkoltak, imádkoztak, ki az internet rejtett zugaiban keresve linket az élő közvetítésről, ki a televíziók képernyője előtt, a legszerencsésebbek pedig – akik befértek a korlátozott nézőszámmal zajló mérkőzésre – oly hangosan, oly tűzzel énekeltek, tapsoltak, buzdították kedvenceiket a szemerjai stadionban, mintha telt ház előtt zajlott volna a mérkőzés. Alighanem kellett is a tizenkettedik játékos segítsége a győzelemhez: a határozottan, eltökélten fellépő hazaiak erős, előnnyel záruló első félidejét követően bizony a második játékrészben olykor rezgett a léc a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, a holtponton túllendülve azonban a sepsiszentgyörgyi gárda megérdemelten aratott győzelmet. Ez a diadal pedig sporttörténelmi pillanat: sepsiszentgyörgyi focicsapat először játszhat nemzetközi kupaversenyben, a szurkolók torkából felcsendülő Európa-szólam így nem csak a Konferencia Ligában való részvételt hirdette, hanem azt is, hogy a Sepsi OSK teljesítményével felrajzolta Sepsiszentgyörgyöt Európa focitérképére.

Hogy az alig tízéves székelyföldi klub életében mit jelent ez a teljesítmény, azt a mérkőzés végén elhangzott nyilatkozatok is csak megközelítőleg tudják körülírni, Niczuly Roland szerint az európai kupaszereplés kiharcolása felér a bajnoki címmel számukra, Diószegi László elnök, tulajdonos pedig a meccs után azt mondta, olyan az egész, mint egy álom. Hogy mi kellett az álom valóra válásához, arról is sokat lehetne és kellene is beszélni – a csipetnyi őrültség mellett mennyi munka, fegyelem, micsoda kitartás, elkötelezettség, hit –, most azonban talán érdemes arról is szólni pár szót, mire jó a hatalmas eredmény.

Mindenekelőtt arra, hogy újra átéljük az önfeledt örömet, hogy egy nehézségekkel, válságokkal, esetenként tragédiákkal teli időszak után végre ott lehettünk a lelátón és végre felszabadultan örvendezhettünk. Aztán jó arra is, hogy újra megtapasztaljuk, milyen jó az, amikor egy célért dobog sok ezer szív, amikor közös szenvedélyünk együvé tartozásunkra emlékeztet, arra, hogy együtt erősebbek vagyunk. De a legnagyobb hozadéka e sikernek mégiscsak az lehet, hogy amikor júliusban immár a Konferencia Liga selejtezőjében szurkolunk kedvenceinknek, talán ismét eszünkbe jut az, amit gyermekként, amikor még aszfaltra rajzoltunk, tudtunk: hogy valójában nincs lehetetlen.