Csőd szélén állnak a vadásztársaságok. Megkötötték a kezüket, gyakorlatilag nem folytathatnak szó szerinti vadgazdálkodást. Tiltott listára került a vadak nagy része, most egyedül az őzbakra lehet vadászni. Közben a medvepopuláció gyarapodik, a természetes szaporulat jóval meghaladja a területek eltartóképességét. Szelekció nincs, az állomány minősége folyamatosan romlik. Ráadásul a szigorú védettség fogja a kihalás felé vinni a medveállományt: a gazdák, a medvekárokat elszenvedett lakosság saját kezébe fogja venni az ügyet, „sajátos” módszerekkel fogja csökkenteni a medvék létszámát – fogalmazott beszélgetésünk során Rétyi Csaba, a Kovászna Megyei Sporthorgászok és Vadászok Egyesületének igazgatója.
Évtizedeken keresztül komoly vadgazdálkodást végzett a megyei egyesület. Most ezt sem hagyják. Ráadásként alig maradt néhány vaddisznójuk, amelyeket a pestis nem vitt el. Vannak őzeik, szarvasaik. Kötelesek takarmányt vinni számukra az erdőbe. Ennek a takarmánynak kilencven százalékát a medvék eszik meg. Nem mer a többi vad a szórók közelébe menni, ott a medve az úr. „Valamikor a medvéket etettük rendszeresen. Aztán elkezdték, hogy nem lehet dögöt kivinni, aztán a csoki, keksz is tiltott lett. Pedig az etetéssel lehet a medvét helyben tartani. Percre pontosan érkeztek az etetőkhöz. Nem kellett lejönniük lakott területre, a mezőgazdasági kultúrákra” – sorolta az igazgató.
A megyei egyesület évente hozzávetőleg százezer euró bért fizet az általa használt területekért. Ehhez adódnak hozzá a személyzeti kiadások, az államnak befizetett összegek, üzemanyag-, autóköltségek. Mindezek mellett egyre kevesebb bevételi forrással rendelkeznek, a megszorítások miatt egyre csökken a kilőhető – értékesíthető – vadak száma. Nem csak a medve van a tiltólistán. Tilos a farkas, hiúz, vadmacska vadászata is, holott ezek a vadak is tetemes károkat okoznak a háziállatok állományaiban. És ott vannak a déli megyék, számukra az a megkötés, hogy nem vadászhatnak madarakra. Azt mondják, meg kell őrizni a jelenlegi madárállományokat. Legtöbb esetben vándormadarakról van szó. Ki számolja meg őket? – adott hangot panaszának az igazgató.
Május 15-én kezdődött az őzbakszezon. 16-án kaptak átiratot, hogy a tavalyi kvóták kilövésének határidejét meghosszabbítják negyvenöt nappal. Tavalyról viszont semmi nem maradt. Akkor miből lehet gazdálkodni? – kérdezte az igazgató.
És a medvékkel kapcsolatos panaszok is folytatódtak.
Drágább a medve élete az emberénél
A medvék okozta károk mintegy húsz százalékát jelentik be a károsultak. Úgy látják, hiába tesznek panaszt, a kárt nem térítik meg.
– 2020-tól máig háromszázezer lejes kárt állapítottak meg. Le van papírozva, jegyzőkönyvezve. Megölt állatok, tönkretett mezőgazdasági kultúrák. És az emberek sincsenek biztonságban. Ezzel senki nem foglalkozik, a medve drágább, mint az emberi élet. Ez nem megengedhető. Mindent megpróbáltunk. Egyesületünk, az országos egyesület, más vadásztársaságokkal együtt írtunk a minisztériumba, egyszerűen nem kapunk választ. Nemrég a prefektúrán volt a medvékkel kapcsolatos megbeszélés. Mindenről szó esett, villanypásztorról, kenőcsökről, de a vadászati, vadgazdálkodási szempontról senki nem beszélt – számolt be Rétyi.
Ki számolja a medvéket?
A megyében ezer egyeden felüli, a természetesnek mintegy ötszöröse a medveállomány. Országos szinten 2016-ban 7500 medveegyedet ismertek el. „Ha egy medvével sincs ennél több, akkor is szükség lenne 2000 medve kilövésére, hogy megfelelő életteret lehessen biztosítani számukra. Most tízezer medvénél több van az országban. Nem ritka a hármas, négyes bocs. Sőt, ötöst is láttunk. A túlszaporodás minőségi romláshoz vezet, ez szemmel látható. Valamikor a kisebb egyedeket kutyamedvének nevezték. Most ezekkel van tele a települések körzete, ezek okozzák a károkat. A kapitális medvék az erdőkben élnek, de ott nem hagynak élőhelyet a kisebb egyedeknek” – sorolta Rétyi.
Az egyesületnek – törvény szerint – részt kell vennie a medvepopuláció megfigyelésében. Késő este, hajnalban kell kinn lenni az erdőben, sokszor sötétben. Veszélyhelyzetben, hiszen hemzsegnek a medvék az erdőkben. Ehhez képest a törvény kimondja: a vadőrnél sem lehet az erdőben vadászpuska, csupán a szolgálati pisztolya. „Az egyesületnek kötelessége ruhát, fegyvert, autót biztosítani a vadőröknek. De ha nem mehet ki az erdőbe a szolgálati vadászpuskájával, hogyan tudja megvédeni magát, ha támad a medve? A pisztollyal semmiképp. De ha lő egyet a pisztollyal, azonnal kell értesítenie a rendőrséget. Be kell számolnia, miért, mire lőtt” – mutatott rá a visszásságra Rétyi.
„Ha jól tudom, most tízmillió eurót adtak a medveszámlálásra. Egy brassói illetőségű a licit nyertese. Nem értik meg, lehetetlen felmérni az állományt, hacsak minden medvébe nem tesznek csipet, nem tesznek rá követhető nyakörvet. Addig csak hozzávetőleges a számolás. Mire kell a tízmillió euró? Mi lesz a sorsa? A vadászegyesületek kapnak egy-egy űrlapot, hogy töltsék ki a medvék számával. Újból lesz egy fiktív adat az állományról” – adott hangot véleményének.
Nem büntethetnek
A csendőrséggel együtt ellenőrizték nemrég a vadászterületükön lévő esztenák kutyaállományát. Kilenc esztenán 280 kutyát találtak, sok esetben kaukázusi ebeket. Az etetésükre nem fordítanak gondot a pásztorok, mégis jó húsban vannak az állatok. A kutyák egész éjjel vadásznak. Nem kell nagy szakembernek lenni, hogy felmérjük, milyen kárt okoznak a vadállományban, főként a szaporulatban. Mindez ellen semmit nem tudnak tenni. Megszidják, fenyegetik a pásztort, de még csak büntetést sem adhatnak. Erre csak a csendőrök jogosultak.
Ugyanez a helyzet a horgászattal. Hiába nincs engedélye valakinek, nem büntethetik – értékelte Rétyi. Hogy valamennyire oldják a visszás helyzetet az esztenai kutyák, az illegális horgászok tekintetében, a csendőrökkel terveznek közös akciókat. „Nagyon jó a hozzáállásuk, korrektek. Bármikor hívjuk, jönnek. De az idejük nekik is véges, más dolguk is van” – mondta az igazgató.
A laposfarkúak miatt is a vadászokat szidják
A brassói székhelyű erdészeti kutató intézmény (ICAS) mintegy húsz évvel ezelőtt kezdte el a hódok visszatelepítését (eurázsiai, európai vagy közönséges hód – Castor fiber – szerk. megj.). A művelet kitűnően sikerült, a telepítési helyekről a hódok az egész megyét (és országot) ellepték. Az Oltban, a Feketeügyben, a befolyó vizekben, a legkisebb vízfolyásokban, csatornákban is otthont vertek. A lapos farkú állatok növényevők – ellentétben a néphiedelemmel, mely szerint a halakat is szívesen fogyasztják –, így komoly károkat okoznak a növényi kultúrákban. Part menti fákat döntenek ki, gyümölcsösökben garázdálkodnak, de a kukorica is kedvenceik közé tartozik. A rágásra metszőfogaik növekedésének ellensúlyozásához is szükség van.
A hódok, a medvéhez hasonlóan, védettek. Kártevésük esetén lehet kártérítést kérni. Viszont ez – mint a medve is – nem a vadásztársaságok feladata. „Hiába szidnak, nincs közünk a hódok kártevéséhez. Ez is a környezetvédelmi minisztérium feladata. Mi nem tudjuk kilőni, áthelyezni, ehhez külön engedélyek kellenek” – húzta alá Rétyi.
Engedjék a vadgazdálkodást!
De mi lesz, ha bebuknak a vadásztársaságok? Mi lesz a meglévő vadállománnyal? – tette fel végül a kérdést Rétyi Csaba. Ezzel nem foglalkozik senki. „Nagyon védjük a medvét, ezzel egyet is értek. A többit miért nem védjük? Az őzet, szarvast, vaddisznót? A rengeteg medve a más fajok állományában is tetemes kárt okoz. Összeszedik a vadmalacot, őzgidát, szarvasborjút. Ezeket nem kellene védeni? Ez nekem kissé furcsa. Szerintem szándékosan fel akarják számolni a vadászatot.
Pedig Albániában például, miután betiltották a vadászatot, az országból eltűnt a vadállomány. Ezt mindenki tudja” – összegzett az igazgató.
– Mindezek után miben látja a megoldást? – kérdeztük a fővadászt.
– Engedjék, hogy vadgazdálkodást folytassunk. Szakszerűen, normális keretek között. Betartva a törvényeket. Ezt csináltuk évtizedeken keresztül. Most tehetetlenek vagyunk – szögezte le Rétyi Csaba.
