Már el is kezdődött a választási kampány a miniszterelnök Cîțu és a pártelnök Orban között. Ha az egyik egyet mond, a másik mást, annak ellenkezőjét. Orban azt szavalta, hogy a COVID-ellenes oltás egy idő után nem lesz ingyenes, és Cîțu rögtön megcáfolta, mondván, hogy a jó Orban rosszul mondta, igenis, nem kell fizetni érte. Azután Orban mosakodott egyet, hogy majd csak akkor kell fizetni a vakcináért, mikor ez a koronavírus-járvány olyan banális lesz, mint a szezonális influenza. Most abban reménykedem, hogy azt fogja mondani Cîțu, hogy még fizetnek is annak, aki bekapja.

Az a jó, hogy az őszi kongresszuson lesz egy kis izgalom. Állítólag Iohannis levette óvó-védő kezét Orbanról, akire azért is haragszanak, mert tavaly az NLP gyengéden muzsikált a Dembovicc-parti parlamenti választásokon. Úgy néz ki, Orbannak lejárt a szavatossági ideje, és mivel a mór(bán) megtette a kötelességét, m(Orban) már mehet. Cîțu meg olyan jól vezeti az országot, hogy még ő maga is csodálja saját magát. Annyira megbízható, hogy simán adtak nekünk 30 milliárd eurót, és így Románia köztartozása 35-ről 50 százalékára nőtt a bruttó hazai összterméknek. De legalább van miből fizetni a pofátlan nyugdíjakat és a meg nem érdemelt állami fizetéseket.

Cîțu mellé állt a kolozsvári Boc mester, aki nagyon elégedetlen a kormánykoalíciós tárgyalásokon a mócvidéki havereknek juttatott beosztások számával és azzal, hogy Kolozs megyébe magyar prefektust neveztek ki. Úgy dicséri Cîțut, mint cigány a lovát.

Szintén mellette áll a másik nagykutya, a kultúraromboló Bihar megyei tanácselnök, Ilie Bolojan is, aki azt szeretné, ha összevonnák a román és a magyar színházat, meg a filharmóniát. Mennyit lehetne azzal spórolni! Azok alkalmazottjainak kétharmadát szélnek lehet ereszteni. Végül is a filharmónia tagjait továbbképzésen meg lehetne tanítani a színészmesterségre is. Vagy a színészeket rávehetik muzsikálásra. Akinek nem tetszik, annak elhúzzák a nótáját. A magyar színészek megtanulhatnak románul, a románokat ráveszik a magyarra.

A miniszterelnök Cîțu másik nagy támogatója Rareș Bogdan, aki olyanokat eresztett meg Orbanról, hogy nagyfejű és alfahímnek hiszi magát. Azt is állítja, hogy a választások elvesztése miatt nemcsak a miniszterelnökségről, hanem a pártelnökségről is le kellett volna mondania.

Fenik a késeket és a fogakat Orbanra. (Közben az ellenfelek egymáson köszörülik nyelveiket.) Azok is elégedetlenek Orbannal, akiknek nem jutottak stallumok. Kitalálhatott volna még jó néhány ingyenélői állást, amivel a most hápogó liberális éhes szájakat betömi.

Mikor megkérdezték tőle, hogy elárulva érzi-e magát Rareș Bogdan által, akit kígyóként keblén melengetett (s most levedlette régi bőrét és belemart), azt válaszolta: „Minden kapott pofon után oda tartom a másik orcámat is”. Lehetséges, hogy a mostani kampány alatt többször is feldagadt képpel fogjuk látni.

Csak az a kérdés, hogy vajon Iohannis mikor dörgöli képen. Egyelőre még a képen, ahol Cîțu pártfogóival vigyorog, az elnök még nem mutatkozik. Orban ezt az új családi képen szereplő társaságot bizonyosan áruló és rablóbandának látja.

De azért még nincs minden veszve. Akik hálásak Orbannak, mert megdobta őket valamilyen jó beosztással, azok bizonyosan mellé állnak, mert ha Cîțu győz, akkor segítőit neki is kompenzálnia kell, és akkor Orban embereit fogják két lábbal kirúgni jó meleg állásaikból. Így Orban még nem teljesen elveszett ember. (Csak félig.) Ha megbukik, akkor még mindig maga köré gyűjtheti az ő kezét csókolókat, és ha az ellenzék benyújt egy bizalmatlansági indítványt, akkor azt az Orban-pártiak is megszavazhatják, és megbuktathatják a miniszterelnök Cîțut és az igen nehezen összetákolt „saját” kormányt.

A dolognak csak annyi szépséghibája van, hogy a vörös pestisesek is rendre így puccsolták meg saját miniszterelnökeiket.