A hétvégén Trianon százegy éves utóhatásai kerültek ismét emberközelebe Sepsikőröspatakon és a Málnás községhez tartozó Zalánpatakon. Kőröspatakon vasárnapi istentisztelet előzte meg az emlékező rendezvényt a református templomban, ahol Nagy Zsolt Attila tiszteletes beszédét Ezékiel próféta textusára építette, mely máig sem veszített aktualitásából.
A községben tavaly állított gyászszalagos faragott kopját az igazságtalan diktátum emlékére a Vitézi Rend a református templom cintermében, Zalánpatakon pedig ugyancsak a száz esztendő következményeire emlékeztető szimbolikus jel áll a római katolikus templom előterében. Mindkét településen a jelen levő fiatalabbakat figyelmeztették az emlékező-szervezők, mit jelentett ez az igazságtalan döntés a magyarság számára. „Ha mi az oly lesújtó és igazságtalan döntés áldozatai lettünk, százegy év után sem csupán a gyászt és az elkeseredést éljük meg június 4-én, hanem a megmaradásba és összetartozásba vetett szilárd hitünket – jelentette ki Sepsikőröspatakon v. Németh Sándor, a Vitézi Rend háromszéki székkapitánya. – Nem bűnbakok keresésére, hanem a munkára-összetartozásra szólítom fel magyar nemzettársaimat, erős hittel és acélakarattal.”
Rövid történelmi ismertetőt tartott Préda Barna műsorvezető. Veretes és tartalmában gazdag beszédet, kitartásra buzdító szónoklatot mondott Zsigmond Sándor, a kőröspataki Kálnoky Ludmilla Egyesület vezetője, a megemlékező rendezvénnyel összhangban levő költeményeket adott elő Marhát Antónia, Téglás Szidónia, Beke Roland, v. Molnár József és v. Szabó Lajos. Elhangzott a Magyar Hiszekegy, énekszámokkal lépett fel a kőröspataki Ökumenikus Női Dalcsoport. Áldás után felcsendült a magyar és a székely himnusz.
Zalánpatakon a tavalyi századik trianoni évfordulóra a falu szülötte, Datki Sándor népi fafaragó szülőfaluját egy ezt idéző jelképes alkotással ajándékozta meg. A jelkép feloldása azt fejezi ki, hogy egy évszázaddal ezelőtt a nagyurak ugyan meghúzták a szétválasztó határvonalakat, de a Kárpát-medencei magyarság összetartozik, összeköti a közös múlt, a közös népi kultúra és az anyanyelv – mondta Préda Barna, aki szülőfalujában is vállalta a megemlékezés lebonyolítását. „1920-ban a zalánpataki embereknek is megváltozott az élete. Közülük tízen haltak meg a magyar hazáért a nagy háborúban, nevük ott olvasható a templom falán álló emléktáblán, de akik hazatértek, azokra az elnyomottak keserű sorsa várt. Elvették tőlünk egykoron nagy és erős országunk több mint kétharmadát. Kettészakították nemzetünket, több mint 3 millió honfitársunk az új határokon kívül rekedt.” A Trianonra való megemlékezés a Datki-féle alkotás előtt zajlott. Köszöntőt mondott Szotyori Angéla, Málnás község polgármestere. Műsorral léptek fel a zalánpataki óvodások és kisiskolások, a 93 éves Préda Jenő egy olyan témába vágó verset olvasott fel, amelyet tavaly írtak közösen szobatársaival a kovásznai kórházi kezelés idején. A rendezvényen a Vitézi Rendet képviselte Németh Sándor háromszéki székkapitány, tiszteletét tette a Történelmi Vitézi Lovagrend, valamint Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, aki anyagilag támogatta a rendezvényt és meglátogatta a Préda Barna által alapított és működtetett zalánpataki tájházat. A közös ima után áldást mondott Gábos Zoltán málnásfürdői római katolikus plébános.
