A gyásznapra való emlékezés vasárnap reggel az 1824-ben épített római katolikus templomban Nagy József kézdimartonosi plébános, beszolgáló lelkész által celebrált szentmisével kezdődött. Az emlékjelavatáson helybeli, berecki, ozsdolai, kézdisárfalvi, kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi hagyományőrzők vettek részt. Ugyanakkor v. Székely Zsolt egyetemi docens, az Erdélyi Vitézi Rend Főkapitánya, Kovászna Megye Tanácsának képviseletében pedig Nagy Zoltán történész volt jelen a rendezvényen.

Miután Beke Ernő szervezőként köszöntötte a megjelenteket, átadta a szót v. Nagy Zoltán történésznek, majd Seres Ferenc szatmárnémeti költőnek, a Kárpát-medencei Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozata őrmesterének, aki két saját versét (A múlt nem mögöttem van, Ne tagadd meg gyökereid) olvasta fel.

A trianoni békediktátumról és annak gyászos következményeiről Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi adjunktus tartott rövid előadást. „Trianonnak következményei vannak. Következménye volt a második világháború, következménye volt a második világháborúban meghalt katonák sokasága, következménye volt az is, hogy 1945-ben Nyugat odadobta Keletet, azon belül minket, a Székelyföldet a kommunistáknak. Következménye volt a kommunista diktatúra, és következménye sajnos mindaz, ami azóta is történik. Ma is jogtiprásokról beszélhetünk, és nem mulaszthatom el, hogy arról beszéljek, most is koncepciós perek zajlanak, és most is börtönben sínylődnek székely fiatalok, akik semmilyen bűnt nem követtek el, csak felvállalták azt, hogy Vesszen Trianon! Legyen vége a jogtiprásnak, legyen vége annak, hogy székely jelképeinket nem használhatjuk szabadon, legyen vége annak, hogy elfoglalják temetőinket, apáink arcán idegen kereszteket emelnek, és legyen vége annak, hogy önmagunkat nem vállalhatjuk fel úgy, mint közösség” – mondotta többek között Ambrus Ágnes.

Ezt követően Ábrányi Emil Él a magyar c. verse hangzott el Biró Ákos, a berecki Comenius-iskola tanulójának előadásában, Slekta Karola, ugyancsak a berecki Comenius-iskola tanulója az Oroszország felé nem tudjuk mi az utat c. éneket adta elő, majd az emlékkereszt leleplezése következett. Az emlékjelt annak megálmodója és készítője, Kelemen Dénes mutatta be. Elmondása szerint e keresztállítással régi vágya teljesült, hiszen ő készítette a 2004-ben felavatott világháborús emlékjelt is, így ezek egyesültek. A Trianon-oszlop magassága 282 centiméter, a történelmi Magyarország 282 ezer négyzetkilométeres területét jelképezve, amit Trianonnak köszönhetően szétmarcangoltak. Úgy osztotta fel az emlékjelt, ahogy annak idején szétdarabolták Magyarországot: a kereszt alatti felső rész 92 cm-es, ami megfelel a mai Magyarország területének, ami 92 ezer négyzetkilométer, a következő rész 102 cm, Románia 102 ezer négyzetkilométer területet kapott, Csehszlovákiának a nagyhatalmak 64 ezer négyzetkilométert adtak, ami a kereszten 64 cm-nek felel meg. A szerbeknek, lengyeleknek, olaszoknak és osztrákoknak juttatott kisebb területeket nem tüntette fel az emlékoszlopon – hangsúlyozta a gelencei fafaragó, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az emlékjel elkészülhessen. Ezután Beke Ernő arról szólt, hogy „a Trianon-emlékmű nem méltó áldásra, koszorúk, virágok elhelyezésére, hiszen a szégyenteljes békediktátumra emlékeztet, ami nem ünnep számunkra”. Az esemény végén Nagy József plébános szólt az egybegyűltekhez és mondott imát az itt elesett magyar honvédek lelki üdvösségéért és imádkozta el a jelenlevőkkel a miatyánkat, majd Seres Ferenc Wass Albert Az öreg táltos című írásából olvasott el egy részletet. Az emlékjelállítás a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget.