Románia gazdasága várakozáson felül teljesít, szinte ledolgozta már a koronavírus-járvány által okozott tavalyi visszaesést: ezt állítja Florin Cîțu kormányfő, ezt mutatják a statisztikák, és nem csupán a hazaiak, kilátásainkat rendre felfelé minősítik a nemzetközi pénzintézetek is. Ha csak a hírekből ítélnénk, azt hihetnénk, hogy országunk maga a Kánaán, itt a nyugati államokat megszégyenítő fejlődés észlelhető, amelynek következtében soha nem látott jólét köszöntött be.
A valóság azonban másként fest, és nem is kevéssé. Az ország lakosságának egyharmada él a szegénység küszöbén, a gyermekek egyharmada alultáplált, a nyugdíjasok több mint fele tengődik havi 1500 lejnél kevesebb pénzből, a várható élettartam pedig hat évvel alacsonyabb az európai átlagnál. Nincs pénz a gyermeknevelési támogatás és a nyugdíjak emelésére, uniós szinten itt jut a legkevesebb az oktatásra (ami a szegénység újratermelődéséhez vezet), és egészségügyi téren is rosszul állunk, nincs hét, hogy ne találkozzunk beteg gyermekek kezeléséhez szükséges adománygyűjtéssel. Mindezeket Petrișor Peiu egyetemi tanár szedi csokorba a spotmedia.ro portálon, és pontos adatokkal, összehasonlításokkal dokumentált elemzése valahogy hihetőbb, mint a kormány sikerpropagandája. Hiszen központi szinten azt hirdetik, hogy a koronavírus elleni oltással is jól állunk, holott az utolsó előtti helyre csúsztunk vissza a földrészen.
A jelenlegi helyzet persze nem mindenben a mostani kormány hibája, de az már igen, hogy makacsul nem vesz tudomást róla. Raluca Turcan munkaügyi miniszter országjárása során még meglepődik a szeme elé táruló nyomorúságon, a politikai elit nagy többsége azonban annyira a maga zárt világában él, hogy fogalma sincs választóinak hétköznapi nehézségeiről. A kisvállalkozók zöme ugyanis még mindig kínlódik: aki nem ment csődbe, az takaréklángon üzemel, és éppoly kevéssé érzi ezt a sokat hangoztatott fellendülést, mint azok a falusiak, akik folyó víz, orvos és internet nélkül élnek a huszonegyedik században az Európai Unióban. Hol van hát az a sokat hangoztatott jólét? Ezzel a szegénységi bizonyítvánnyal ilyen szépen kerekedő átlagokat csak úgy lehet felmutatni, ha valakik nagyon jól keresnek az országban. Az állami és a magánszektor közötti bérkülönbség ennyire azért nem nagy, a titok nyitját a gazdasági élet szereplői között kell keresni. Peiu meg is találja: az elmúlt évben a legjobban teljesítő cégek a külföldi tulajdonban levő benzinkutak és raktáráruházak voltak, lényegében ezer nagy cégé a haszon oroszlánrésze, köztük is a kereskedelem vezet. Ami azt jelenti, hogy gazdaságunk ma sem a termelésnek és a hozzáadott értéknek köszönhetően dübörög, hanem ismét csak a fogyasztás viszi előre. Ezt két éve még rettentően elhibázottnak tartották az akkor ellenzékben levők – most azonban kormányon vannak, és ez láthatóan sok mindent megszépít. Számukra, mert az egyszerű polgárok mintha visszarepültek volna 35 évet: akkor is folyton azt mondták nekik, hogy jól élnek. Csak éppen nem úgy érezték.