Beneveztünk József Álmossal (két nagyapa) a Lábbusz-akcióba, mert nagyon szép és kedves dolog közösen sétálni iskolába. S hogy nem bántam meg, az alábbiakból is kiderül.
Két apróságot kaptam magam mellé. Először Hunorral mutatkoztunk be röviden egymásnak a Lidl melletti parkolóban, majd a Sörözőnél Orsival, akinek a szülei alaposan megnézték, kire bízzák a kislányukat. Úgy tűnt, megnyugodva mentek tovább.
Székely Kincső programfelelős mondta, hogy megfoghatjuk a gyermekek kezét, és úgy mehetünk végig a Mikó-szoborig, ahol találkozunk a város más részeiből érkező lábbuszos csoportokkal. Így hát ezt tettük. Kézen fogva haladtunk a széles járdán, mellettünk a reggeli csúcsforgalom. Talán erről jutott eszébe Orsinak, mert alig tettünk meg néhány lépést együtt, megvető hangon kijelentette, hogy nem szereti a benzines autókat:
– Mert nagyon szennyezik a levegőt. Sokkal jobbak az elektromos autók.
– Hányadikos vagy, Orsika? – kérdem.
– Nulladikos – feleli gyorsan.
Az elsős Hunor:
– Azok is szennyezik, csak nem annyira!
Elintézettnek tekintve a dolgot, merthogy a környezet kíméléséért vagyunk lábbuszosok, felbátorodva kérdem a kislánytól:
– Hogy aludtál, Orsika, mit álmodtál?
– Jól – feleli – , pillangókkal álmodtam.
– Szép, színes pillangókkal?
– Igen!
Mire a hátunk mögött a fiacskáját kísérő, fáradt tekintetű apuka mosolyogva:
– Milyen jó lett volna, ha én is pillangókkal álmodtam volna!
– Miért? – bizalmaskodom.
– Mert verekedtem, vagyis olyan volt az álmom, mintha verekedtem volna.
– Az nagyon rossz lehetett! – mondom, s odafordulok az elsőshöz:
– Te szoktál-e verekedni, Hunorka?
– Igen, a szünetben.
– De miért verekedsz, Hunorka, nem tudod szóval elintézni a dolgot?
– Azért, mert azt mondta édesapám, ha megütnek, üsd vissza!
Közben Orsi odakiált az előttünk haladó kislányhoz:
– Szia, Anna!
– Osztálytársad?
– Nem, ovisok voltunk együtt.
– Milyen hatalmas táskát cipel Anna!
– Mert a lányoknak mindig tele van a táskájuk plüssel – mondja mélán maga elé nézve Hunor.
– Plüssel?
– Állatokkal. Plüss állatokkal. De nekem is van két plüss állatom.
– És miért nem hozod magaddal?
– Mert nagyok.
– Mekkorák?
– Mint te, és a szekrényben tartom.
Ezzel meg is érkeztünk a szoborhoz, ahol Orsi és Hunor gyorsan elkeveredett a többi gyermek között, majd mindenki elindult a maga közelben lévő iskolájába.
Jánó Mihály
