Kettős könyvbemutatóra gyűltünk össze, a Teinbe, hova máshova. Két román – helyesebben: két román nyelven alkotó (de erről majd később) – brassói író regényének a sepsiszentgyörgyi közönséggel való megismertetésére.
Egyikőjük – Maria Orban – elsőkötetes, másikuk – Dósa Andrei, de lehetne Andris is, hiszen magyar kultúrán szocializálódott – több vers- és prózakötet „elkövetője”. Beszélgetőtársuk, mint minden alkalommal, ha román nyelvű írót kell bemutatni Székelyföld kulturális fővárosában, Adrian Lăcătuș irodalomkritikus – ezúttal társult (nem mintha szüksége lett volna rá, de hát az erősítés sosem árt) Ioana Zeneida Rotariu irodalomtörténész is. És a „vallatók” keményen belevágtak. Két, egymásra sokban hasonlító regény, mondták – és sorolták az érveket is: egy fejlődési korszak (bár nem ugyanaz) leírása, önéletrajzi elemek, humor, irónia. Az író azonban csal: igen, a kamaszból felelősségteljes felnőtté válás regénye (Dósa Andrei), és valóban önéletrajzi ihletésű, de hát a valósághoz hozzátesz (vagy elvesz abból) az íróember, elvégre nem csupaszíthatja le magát olvasói előtt, és egyébként is, a való világ irodalmi megjelenítésre nem alkalmas; igen, a 30 pluszos nemzedék buktatókkal teli életútjának regénye (Maria Orban), de hát a valóság csak alapja egy regénynek, hogy irodalmi alkotás szülessék, ahhoz több kell (vagy kevesebb). A többi: ízelítő a könyvekből. Az a maréknyi érdeklődő (Székelyföld kulturális fővárosa mégsem az irodalom iránti mérhetetlen érdeklődéséről nevezetes) talán elolvassa a két regényt. Talán érdemes is.
