A felújított kantai minorita rendház udvarán szerdán állították talapzatára az iskolaalapító Nagy Mózes mellszobrát annak készítője, Vargha Mihály szobrász, valamint a bronzöntést és cizellálást végző Sánta Csaba szovátai szobrász és a kőtalapzatot zsögödi kőből készítő csíkszeredai Dóczy András jelenlétében. Vargha Mihály részletesen beszélt alkotásáról.
„1980-ban érettségiztem, akkor volt a kantai iskola 300 éves. Emlékszem, az ünneplést a hivatalosságok akadályozták, egyrészt magyar jellege miatt, másrészt mert egyházhoz kötődő az iskola története” – magyarázta Vargha Mihály. „Szobrászati szakra készülő végzős diákként szerettem volna megmintázni Nagy Mózest – folytatta –, akinek életútja lenyűgözött, de akinek a munkásságáról nagyon nehezen lehetett információt szerezni. Már akkor kutattam a helyi plébánián, hátha lenne rajz, rézkarc, valami leírás Nagy Mózesről, amiből kiindulhattam volna. Kiderült, hogy nincs. Aztán elvittek katonának, munkás lettem a szigetelőgyárban, többszöri felvételi után végre bejutottam egyetemre, Nagy Mózes szobra lekerült a napirendről”.
Vargha Mihály elmondta: „Látva az Esztelneken tavaly felavatott Nagy Mózes-szobrot, elgondolkodtam: lehetett egy római katolikus pap szakállas? Papoktól hallottam, hogy bárhol lehet szakállas egy római katolikus pap, csak Erdélyben nem, de a 17. században sem? Eldöntöttem, utánanézek a dolognak, és negyven év után újra napirendre tűzöm az iskolaalapító szobrának témáját és – bár ilyent nemigen szoktam – megmintázom Nagy Mózest, a magam kedvére. Összeállítottam egy kérdőívet Nagy Mózes fizikai és lelki karakterjegyeiről, és elküldtem huszonöt olyan embernek, akikről elképzeltem, hogy érdekli a téma. Közvélemény-kutatás, robotkép megalkotása, valami ilyesmi járt a fejemben. Ellentétpárokkal dolgoztam: szikár–kövér, szakállas–borotvált arcú, szigorú–derűs stb. Sokan válaszoltak, köztük teológiai tanárok, professzorok Gyulafehérvárról, művészettörténészek, Jánó Mihály, Hegedűs Enikő, de papok is, kiemelném a Sepsiszentgyörgyön szolgáló Kovács Károlyt és Márkus Andrást, valamint Bodó Imre nyugalmazott esperest Kézdiszárazpatakról. Közben Esztelneken is kutatva megtudtam, hogy a Nagy Mózes ágán volt egy Nagy Imre nevű pap, »Imrika pap bácsi« (aki Kovács Gergely érsekünknek is mentora volt), és róla kaptam végre fényképeket is. A Nagy Mózes arcképét erre a két pillérre építem, a »robotképre« és a kései rokon fényképére. Nagyon izgalmas volt ez a munka, éreztem, hogy a nehezebb, de a jó úton járok, amikor úgy döntöttem, utánajárok kicsit a régi témámnak, és nem a hasamra csapva fogok neki mintázni. Ekkor talált meg a felkérés a minorita rendház felújítását koordináló Fejér László Ödön szenátortól”.
„A szobor maga szikár arcú lett, de derűs. Fején »birétumot« visel, tipikus, katolikus papi fejfedőt, amit igen »szobrászinak« találok, már régen érlelődik bennem, hogy használni fogom, amikor eljön az ideje. Boldog vagyok, mert régi adósságomat törleszthetem 41. érettségi találkozónkhoz közeledve” – jegyezte meg a szobrász, hozzátéve: köszöni a szervezők bizalmát, hogy „Nagy Mózes földi arcmását nemcsak magamnak, hanem a köz számára is megalkothattam”.
Nagy Mózesnek ez lesz a harmadik szobra: Vetró András alkotása a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum udvarán áll, Tódor Előd alkotását pedig tavaly állították fel Esztelneken.
