A rendkívüli nyitvatartási program 18–23 óra között volt, de már nyitáskor annyi minden történt párhuzamosan, hogy nehéz volt eldönteni, hol kezdje az érdeklődő a múzeumlátogatást. Főként, ha családostul érkezett a rendezvényre. A gyermekek inkább az EMŰK-be vagy a Székely Nemzeti Múzeumnak jelenleg otthont adó Lábas Házba kívánkoztak, ahol mesemondás, gyerekfoglalkozások, kreatív játékok, filmvetítések zajlottak, a felnőttek inkább a MAGMÁ-t választották volna, ahol könyvbemutatóval egybekötött kiállításmegnyitót tartottak a romániai magyarok történetéről a kommunizmustól a rendszerváltásig.

Elmúlt jelen

Az elmúlt jelen című projekt három nagy egységből áll össze: kiállításból, honlapból és kötetből. Míg a weboldal idővonala az 1944 utáni „nagy” történelmi eseményeket listázza és politikatörténeti szempontokat helyez előtérbe, addig a kiállítás inkább a hétköznapi, a történelmi eseményeket átélő ember tapasztalataira épít. Egy vándorkiállításról van szó, mely a romániai magyarok történetének három időszakát – a kommunizmus, az 1989-es forradalom és a rendszerváltás évét – dolgozza fel.

A kötet címe Elmúlt jelen A romániai magyarok története a kommunizmustól a rendszerváltásig, és egy olyan, több részből álló komplex kiadvány, melynek erőssége, hogy nem a pártfőtitkárok a főszereplői, hanem „az a mindennapi ember, aki abban a rendszerben kényszerült élni, túlélni, illetve tapasztalhatta azokat a típusú változásokat, amelyek 1989–90-nel bekövetkeztek, és bizonyos értelemben a mai napig tartanak. A kiállítást Nagy Zoltán Levente, az Iskola Alapítvány elnöke és Miklósi Dénes vizuális művész, kurátor nyitotta meg, a könyvbemutató meghívottjai Fodor János történész és Molnár Beáta, a kiadvány szerkesztője voltak, akikkel Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke beszélgetett.

Gyermekfoglalkozások

Az EMŰK-ben Szabó Enikő meseterapeuta vezette fel a gyermekeknek szóló foglalkozásokat, aki egy macskákat rajzoló fiúról mondott mesét, majd a jelenlévőknek is macskákat kellett rajzolniuk. A csoportos foglalkozásokat Karda Zenkő illusztrátor (rajz) és Madaras Péter szobrászművész (agyagozás) tartotta a gyermekeknek, korcsoportok szerint. Előbb a 4–8 évesek, aztán a 9–12 évesek próbálhatták ki a kézműves-foglalkozásokat. A Lábas Házban filmvetítésekkel indult a program, A szabadság színeváltozásai című kiállításhoz kapcsolódóan pedig Both Noémi Zsuzsanna és Lázár-Prezsmer Kinga tartott gyermekeknek szóló foglalkozásokat: körmönfonást, bojtkészítést, színezést. Mindkét helyszínen nagyon sok érdeklődő gyermek volt.
 

Tárlatvezetések

Sántha Imre Géza művészettörténész A szabadság színeváltozásai című kiállításon tartott tárlatvezetését és Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának a Jakobovits Márta kiállítását bemutató tárlatvezetését tudtuk megtekinteni szombat este. Éltes Barna szobrászművész és Gazda József művészettörténész is tárlatvezetést tartott, előbbi a Jakobovits Márta-, utóbbi a Véső Ágoston-kiállítást mutatta be.

A szabadság színeváltozásai című kiállításon látható műtárgyak közül a legtöbb Gábor Áron nevéhez kötődik, de „a szabadságharcra és a szabadság utáni vágyra is utalnak a tárlat egyes darabjai”. Az első, aki Gábor Áron szellemiségét a képzőművészetben nagyon jól megragadta, az Gyárfás Jenő, akinek a Gábor Áron halála című nagyméretű kompozícióhoz készített tanulmányai közül két darab is látható a kiállításon. Néhány évvel ezelőtt vásárolta meg a Székely Nemzeti Múzeum a csíkszeredai születésű Szopos Sándor Lármafák című nagyméretű képét, melyet a tárlatvezetés során szintén bemutatott Sántha Imre Géza, majd egy ’48-as ágyúgolyóról mesélt, mely a nyergestetői ütközetből maradt fenn, aztán az egykor Szemerján álló ágyúgolyós házról, egy Varga Nándor Lajos-grafikáról, majd további rengeteg olyan műtárgyat mutatott be az előadó, melyek a szabadságharchoz kapcsolódnak.

Vargha Mihály Jakobovits Mártáról tartott tárlatvezetése szintén rendkívül tanulságos volt, az előadó személyes érintettségénél fogva olyan élményeit is megosztotta a hallgatósággal, amelyek túlmutattak az EMŰK-ben kiállított műtárgyak elemzésén. Sokat mesélt a kerámiaművészetről általában, a művésznőről és férjéről, valamint arról a különleges művészi habitusról és nem konvencionális stílusról is, mely Jakobovits Márta művészetére jellemző. A művész szorosan együttműködik a természettel, de művei absztraktok, csupán az érzékek útján megközelíthetőek, a tudat számára megfejthetetlen üzenetek.

A műgyűjtésről

Jánó Mihály művészettörténész Gábor Áron arcképei címmel a Lábas Házban tartott vetített képes előadása után egy érdekes és szokatlan programponthoz érkezett az eseménysorozat: Vargha Mihály szobrászművész dr. Antal Álmos szülész-nőgyógyász főorvossal beszélgetett, akiről megtudhattuk, hogy műgyűjtőként is tevékenykedik, és nemcsak azért áldoz ennek a szenvedélyének, mert lehetősége van rá, hanem mert értő és meglepően felkészült ismerője nemcsak az erdélyi, hanem az egész európai művészettörténetnek, de olvasó emberként, neves magyar írók személyes ismerőseként valójában az irodalom sem áll tőle távol. Kedvenc időtöltése a képzőművészettel való foglalkozás, rendszeresen megjelenik a tárlatokon, de mindezeken túl a műgyűjtésben is példamutató lehet a szentgyörgyiek számára – mondta róla Vargha Mihály, hozzátéve, hogy járt olyan sepsiszentgyörgyi módos emberek házában, ahol a falon látott képek és szobrok minősége arról árulkodott, hogy jó anyagi lehetőségeik nem voltak összhangban a jó ízléssel.

Antal Álmos sok mindenről mesélt, elsősorban arról, hogy mit jelent számára művészet, kik voltak a művészbarátai és azok a személyek, események az életében, akik ebbe az irányba vezették, példaképeiről is a magyar műgyűjtők köréből. Mint megtudhattuk, az első képét 1989 tavaszán, a harmincéves születésnapjára kapott-összegyűjtött ajándékösszegekből vásárolta Baász Imrétől, akit a helyi képzőművészet szempontjából annyira meghatározó művésznek tart, hogy ő a Baász előtti, Baász korabeli és Baász utáni időszakra szokta felosztani a háromszéki képzőművészet történetét, és javasolja, hogy róla nevezzék el a Sepsiszentgyörgyön létrehozandó képzőművészeti egyetemet. Akkor egy orvosi fizetés ára volt a kép, de tudta, tudja, hogy a minőségi munkának mindig megvolt az ára. Szerinte a gyűjtők és műkritikusok nélkül nehéz elképzelni a művészet fejlődését, galériás képviselet és vásárlás nélkül nehéz kitörni, ismertté válni az alkotóknak, belterjessé válhat a művészet. „Nem azért kezdtem el vásárolni, hogy legyen gyűjteményem, hanem azért, mert mindig jól éreztem magam a művészek társaságában, az alkotóműhelyekben, vagy ha a lakásomon képzőművészeti alkotást láttam. Picassoval azt vallom, hogy a művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát” – fogalmazott az ismert sepsiszentgyörgyi orvos.
 

Elégedett a rendezvénnyel

Bordás Beáta június másodikán vette át az EMŰK irányítását, és néhány nappal azután Vargha Mihállyal és Bartha Zonga múzeumpedagógussal közösen döntötték el, hogy nem fognak lemaradni a Múzeumok éjszakájáról. Bár csak 10 nap állt rendelkezésükre, belevágtak. „Ilyen szempontból hatalmas élmény volt nekem, hogy bár a kollégák és én magam sem tudtam pontosan, hogy hogyan fog ez zajlani, úgy tűnik, mindenki megtalálta a helyét ebben a munkában, és összességében sikeresnek mondható az esemény” – fogalmazott lapunknak az EMŰK vezetője, hozzátéve: nagyon jó érzés volt számára megtapasztalni, hogy este tíz óra körül ahelyett, hogy megcsappant volna az érdeklődés a múzeumi események iránt, egyre több fiatal jött megnézni a kiállított alkotásokat.