Nem mondom, aggódtam ezelőtt három hónappal, mikor a Föld legdemokratikusabb országának, az Egyesült Államoknak az elnöke, Biden azt mondta az orosz elnökről, Putyinról, hogy gyilkos, mert bezáratta a saját ellenségének tartott Navalnijt, akit állítólag úgy akart elhallgattatni, hogy megmérgeztette. Putyin olyasmit válaszolt Biden „kissé erős” kijelentésére, hogy mindenki magából indul ki. Egy gyilkosnak (Putyin) a tárgyalóteremben lenne a helye, ahol a vádló (Biden) kérdéseire kellene válaszolnia. A világ lélegzetvisszafojtva várta a folytatást. Ahhoz képest, hogy attól is tartottam: netán Putyin párbajra hívja ki Bident a sértés miatt, a két elnök a múlt héten Genfben mosolyogva fogott kezet és tárgyalt egymással. Mindkettő (el)mondta a magáét. Nagyjából ez volt a nagy tárgyalás eredménye és az, hogy egymás nagyköveteit visszafogadják és kicserélik néhány, a másiknál börtönben levő állampolgárukat. A csatabárdot, hogy ne látszódjék, most ideiglenesen elásták.

Nem tudom, hogy a két elnök vitte-e magával biztonságból a nagy piros gombot, amivel el lehet indítani az atomháborút, mert annak ellenére, hogy mosolyognak, úgy tűnik, mégsem bíznak nagyon egymásban. Atomrakétáikkal a másik városait célozzák, és ha ők nincsenek otthon, akkor a csapás és ellencsapás is csak azokat érintené, a semleges Svájcot és Genfet, ahol ők ketten találkoztak, nem.

A korábbi elnök, Trump még dicsekedett is azzal, hogy mindig asztalán van a nukleáris rakéták indítógombja. A parancskiadás után nagyjából öt percen belül indulhat az atomtámadás. Ebben Amerikának van már gyakorlata, mert Japánban 1945-ben kipróbálta.

Egy globális atomháború az optimista számítások szerint rövid idő alatt több százmillió embert pusztítana el, pesszimista becslések szerint az emberiség részleges vagy teljes eltűnéséhez vezetne. Ezért nem ártana, ha mindazokat, akikre rábízzák a piros gombokat, gyakran vetnék alá egészségügyi vizsgálatnak. Főleg elmeállapotukat kellene állandóan tanulmányozni, nehogy az agylágyulás kárt tegyen elméjükben. Amúgy is fennáll annak veszélye, hogy (Isten őrizz) bármelyikük pillanatnyi elmezavarában elindítson a Földön egy atomháborút és így az apokalipszist. Aztán lehetnek olyanok is vezérek, akiket gyógyíthatatlan betegség támad meg, esetleg szerelmi csalódottak, vagy megcsalja feleségük, szeretőjük, így azért – minden mindegy alapon –, öngyilkos módon robbantanak ki atomháborút. Ha csak ilyen apróbb regionális konfliktusokban néhány atombombácskát vetnek be, annak a zöldek – akik minden születő gyermekben a Föld ellenségét, tartalékainak felélőjét látják –, még lehet örvendenének is. (Feltéve, ha életben maradnak.)

Az az igazság, hogy sok elmebeteg ország- és népvezér élt a történelem folyamán. Mert bizonyosan nem volt fix a római császár, Caligula sem, (i. sz. 12–41), aki kedvenc lovát, Incitátust konzullá tette, de Néró császár, a véres költő sem volt sokkal különb, aki 64-ben felgyújtatta Rómát. Ám ne menjünk vissza olyan messze az időkben. Hitler, aki embermilliókat küldött gázkamrába és háborúba, vagy Sztálin, aki valós vagy vélt ellenségeinek millióit pusztíttatta el, vajon normálisok voltak-e? Ők még nem birtokoltak olyan veszélyes játékokat, mint az atombombák, amelyeket piros gombokkal lehet indítani bárhová. Ha ma kerül hatalomra valahol egy ilyen őrült, akkor attól mit lehet várni? Jelenleg öt deklarált atomhatalom van a Földön: az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia, Kína és Franciaország. Aztán ilyen játékszerei vannak még Indiának, Izraelnek, Pakisztánnak, és Észak-Koreában Kim Dzsong Unnak is, aki hatalma megvédése érdekében vetné be. És ki tudja, hogy magánszemélyek nem szereztek-e be maguknak is ilyesmit?

A most sikeresnek tartott találkozó után Biden elnök újabbra szánta el magát. A kínai elnökkel szándékozik személyesen csevegni. Gondolom, össze szeretné ugrasztani Kínát Oroszországgal, mert ha ezek netán összefognak, akkor vége lesz az Amerika által megálmodott világdemokráciának.