A jó szakemberek tudják, hogy házat építeni csak jó alapra lehet, jó minőségű alapanyagokkal és tapasztalt, ügyes munkásokkal. És a munka akkor hatékony, akkor látványos, ha az időjárás is hozzásegít. Viharos, esős időben nem nagyon lehet építkezni.

Ugyanezt elmondhatjuk a lelki házunk építésével kapcsolatosan is. Mert hát azt is építjük... Minden egyes tapasztalatszerzéssel, megszerzett tudással újabb és újabb téglákat rakunk a ház falaira. S a falak nőnek, szerre rákerül a tetőzet és a cserép, bekerülnek a nyílászárók, s még ki tudja, mi minden, míg a házunk lassan-lassan lakhatóvá válik, sőt, meleg otthoni fészek lesz belőle.

Ennek a lelki építkezésnek is megvannak a feltételei, melyeket mindannyian ismerünk. Tudjuk, hogy kettőn áll a vásár: kell jó mester, de kell hozzá szófogadó, szorgalmas nebuló is. Meg kell lenniük a jó körülményeknek: ahogy az építkezésben szeretik a jó időt, úgy a lelki ház is csak napsütéses békességben, szeretetben, egyetértésben épül igazán.

Az alapanyag minősége sem mindegy. Nem mindegy, hogy mivel szívja tele magát az elme és a lélek.

Ez a tanév nem volt épp a legideálisabb a lelki építkezés számára. Sok volt a bizonytalanság, a borús, rosszat sejtető égbolt. Volt kényszerszünet is bőven: nekifutamodás, majd hirtelen megállás, újabb nekigyürkőzés, majd tapogatózás az ismeretlenben. Hogyan lehet így építkezni? Hogyan is lehet azt az oly fontos lelki házat megépíteni?

Mindannyian bizakodva figyeltük az építkezésbe beállt diákok küszködését. Szorítottunk nekik, bíztunk bennük, hogy lépést tudnak tartani és valahogy átevickélnek a túlsó partra. És valóban, annak ellenére, hogy a körülmények mostohák voltak, talán a 2020–2021-es esztendőben is elmondhatjuk, hogy nagyon sok diáknak sikerült egy jó pár téglasort hozzátennie az épülő falakhoz. Nagyon sok diák küzdött, kitartott, célba ért, elballagott, és bízunk benne, hogy a vizsgákon is sikeresen fog szerepelni.

És hogy ne csak a diákokról beszéljünk, el kell mondanunk azt is, hogy a tanárok is megküzdöttek ezzel a tanévvel. Nagyon sokan teljesen idegen vizeken evezve igyekeztek a diákoknak mindenben segítséget nyújtani. Bizony nem könnyű úgy vezetni a munkáscsapatot a házépítésben, hogy hirtelen, mondhatni egyik napról a másikra megváltoznak a munkaeszközök. Amihez eddig elég volt a papír és írószer, meg a hagyományos tábla és kézzel fogható szemléltetőanyag, most szükség lett számítógépre és internetre, különböző ismeretlen felületekre, ahová az anyagot fel lehet tölteni, online csoportokra, ahol úgy-ahogy a kapcsolatot tartani lehetett.

Viharos időszak volt valóban az elmúlt év tanárnak és diáknak egyaránt. A házak, lelki épületek mégis épültek. Talán nem lettek épp olyan vastag és egyenes falak, mint az előző években. Lehet, itt-ott van egy kis rés, amit utólag be kell tömni, hogy ne fújjon át a szél. De mégiscsak falak azok. És állnak a falak, a nagyobb diákoknál már az ablak is be van rakva, sőt, a végzősöknél már a tető is rákerült. Állnak ezek a lelki házak, mert jó alapra épültek. Legalábbis bízunk benne, hogy az alap, melyre elkezdték az építkezést, nem homok, hanem erős kőszikla.

Ez a kőszikla, melyre lelki házunkat nyugodtan ráépíthetjük, a mi Urunk Jézus Krisztus. Ez a biztos alap, mely sosem hagy cserben, a belé vetett hit és bizalom, a tőle tanult szeretet és béketűrés. Olyan értékek, melyek akkor is velünk lesznek, ha az életünket szélviharok tépázzák vagy zivatarok áztatják. Bízunk benne, és hisszük azt, hogy ezt a diákok is tudják!

Adja Isten, hogy ennek tudatában folytassák az építkezést és a vizsgákra való készülődést.

Marosi Tünde