A szociáldemokraták kísérlete ettől még érthető: sokkal kevesebb figyelem irányul az ellenzéki alakulatokra, valamivel elő kell rukkolniuk, a bizalmatlansági indítvány jó eszköz arra, hogy kis időre legalább uralják a közbeszédet, kidomborítsák a kormányzók tévedéseit, egyszóval reflektorfénybe kerüljenek és élesen elkülönüljenek a hatalmon levőktől. Jó taktikai érzékre vall az is, hogy Marcel Ciolacu csapata ismét egy köztiszteletnek örvendő szakembert, a járvány idején ismertté vált Alexandru Rafilát javasolja Cîțu helyére – valójában azonban ők is tudják, akkor izmosodhatnak, akkor nőhetnek igazán kormányzati tényezővé, ha még egy ideig ellenzékben maradva próbálják rendezni soraikat és kihasználni a többség által elkövetett hibákat.

Az AUR továbbra is eléggé elszigeteltnek számít a parlamentben, komolyabban egyik nagy párt sem számol azzal a lehetőséggel, hogy partnerségre, szövetségre lépjen a meglehetősen heterogén társasággal. Jól is van ez így, hosszabb távon azonban problémát jelenthet, hogy gyenge kormányzás esetén óriási növekedési potenciálja van a szélsőséges pártnak.

Ami pedig a kormánypártokat illeti, azt mindenki tudja, hogy a jelenlegi többségnek nem nagyon van alternatívája. Hiába hát, hogy időről időre fellángoló ellentétek feszítenék a koalíciót – legújabban éppen az RMDSZ által javasolt ombudsman kinevezését tűnt akadályozni az MRSZ–PLUS –, a hatalmon lévő pártok jelenleg egymásra utaltak, más felállású parlamenti többség egyszerűen nem alakítható ki, hiszen azt sem a Nemzeti Liberális Párt, sem az MRSZ–PLUS szavazói nem díjaznák, ha a Szociáldemokrata Párttal szövetkeznének. Napról napra éleződik a belharc a legnagyobb kormánypártban, a pártelnöki székért csatázó Ludovic Orban és Florin Cîțu egyre durvábban feszül egymásnak – ennek ellenére sem valószínű, hogy liberális honatyák átszavazással segítenék a szociáldemokratákat, hiszen a Dragnea-féle módszer, a saját pártja által a parlamentben megbuktatott kormányfő története annyira visszatetsző, hogy azt aligha mernék bevállalni. Növekszik a feszültség az MRSZ–PLUS-on belül is, de érdemi hatása ennek sem nagyon lehet a bizalmatlansági indítvány sorsára. Aztán meg legyünk őszinték: az elmúlt két év során annyi kampányban, választásban, politikai válsághelyzetben volt részünk, hogy most tényleg senkinek nem hiányzik egy újabb bizonytalansággal terhes időszak.

A politikai logika, az erőviszonyok alapján tehát egyelőre nem kell arra számítani, hogy Cîțunak távoznia kell tisztségéből. A koalíció szakítópróbáját nem a most benyújtott bizalmatlansági indítvány jelenti, hanem a kormány előtt álló, főként egészségügyi és gazdasági kihívások kezelése.