Váry O. Péter
A jó rendezvénnyel úgy van szervezője, hogy még véget sem ért, máris folytatását tervezi. De legalábbis folyamatosan mérlegel, hogy mit lehetne jobban s még annál is jobban, hol a hiátusok, azokat miként betölteni, mire az igény, annak még inkább alá nyúlni — fejtörés ez, kemény dió. Mert kétségtelen, az Őszi Közművelődési Napoknak folytatása kell hogy legyen, hosszú, nagyon hosszú távon kell jövőjét tervezgetni, állandó bővítéséről, színesítéséről gondoskodva. Hiszen szép lassan kinevelődik a minőségi kultúrát igénylő közönség, a mostani s az ezelőtti Őszi Közművelődési Napok is gyerekcentrikus rendezvénysorozatok voltak, ama felismerésből kiindulva, hogy ha a felnőttek már nem nagyon ,,idomíthatóak", hát legalább a gyerekeket egy igényesebb életformához szoktatni, a naponta s mindenünnen záporozó műanyagkultúra helyett egy másik lehetőséget kínálni, melyre aztán vagy lesz ,,vevő" a későbbiekben, vagy nem, de legalább esélye lehessen.
Az elmúló hét eseményeiről érkezett visszajelzések igazolják az elképzelés helyességét, a délelőtti programok rendkívül sikereseknek bizonyultak, Kézdiszentléleken kétszáznál is többen vettek részt a gyerektáncházon, Rétyen majd’ háromszázan a bábszínházi előadáson, a népmesevetítések szintúgy telt házasok — az már más kérdés, ha ugyanezeket a programokat délutánra időzítették volna a szervezők, számottevően kevesebb a látogatójuk. Bizonyítja ez a pedagógusok cselekvő hozzáállását, kik órájukat s szabad idejüket is feláldozzák, hogy tanítványaikat ilyféle nevelésben is részesíthessék. Aztán a mosoly a kipirult gyerekarcokon bőséges kárpótlás az elmaradt tananyagért. S érdekes: minél vidékebb, annál inkább így működik — ez meg azt sugallja, valamiképp, még ha sokkal költségesebb is, vissza kellene térni az eredeti elképzeléshez, miszerint minden eldugott, Isten háta mögötti településre el kell vinni a gyerekprogramot. A mostani, iskolabuszos községközponti beszállítás olykor macerásnak, nem a legjobban működőnek bizonyult, alternatív megoldásként elfogadható csupán.
És ott van a másik oldalon a mit nem kell. Mert idén felállítottuk az abszolút negatív rekordot is: Baróton a csütörtök délutáni filmvetítésre senki nem volt kíváncsi. Ehhez képest sikeresnek mondható például a szentegyházai Ködszurkáló Kisszínház sepsiszentgyörgyi Ödipusz-előadása kereken tucatnyi nézősereggel — s a példák még sorolhatóak lennének, de minek? A mai s holnapi rendezvényeken attól még nem lesz sem több, sem kevesebb résztvevő. Talán majd jövőben, talán majd tíz év múlva...
