Nagy D. István
Különösebb izgalom nélkül vehette tudomásul a Florin Cîțu vezette kormány kedden, hogy egyelőre nem kell elsietniük a csomagolást, az ellenzéknek nem sikerült véghez vinnie a csodát, hogy bizalmatlansági indítvánnyal szélnek eressze őket. Az erőviszonyok ismeretében kevesen hihették, hogy némi botrány, pocskondiázás, olcsó és alpári személyeskedés, alaposan dramatizált, felnagyított vádaskodáson túl bármilyen meglepetéssel szolgálhat a keddi parlamenti összecsapás, melyet ismét csak sikerült nevetségesre is áthangolni.
A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a jelenlegi kormány indítványban felsorolt bűneinek egy része nem kevés igazságot rejt magában. Az európai helyreállítási programmal kapcsolatos eléggé kínos helyzet (a román elképzeléseket többször is visszadobták Brüsszelben) sajnos tény, akárcsak az ország erőteljes, de sok eredménnyel nem kecsegtető eladósodása is. Az sem légből kapott állítás, hogy a járvány által alaposan „megnyomott” magánszféra, illetve egész társadalmi csoportok (lásd a nyugdíjasok) többször hoppon maradtak már a kormány lavírozásai miatt, amint az általános drágulási hullám és az életszínvonal biztos romlása sem a fantázia szüleménye. Nehéz továbbá tagadni, hogy ez a kormány sem jeleskedett a járványkezelésben, és ennek elég erős jele az átoltottság siralmas szintje is.
Bármennyire is súlyosak a fenti vádak, adja magát azért a kérdés: nézzük csak meg, kik is vagdossák ezeket a kormánykoalíció fejéhez. Nem más, mint az a Szociáldemokrata Párt, amelynek nem túl dicső előző kormányzásai kapcsán ugyanezt a bűnlajstromot ugyanúgy fel lehetett róni. És éppen ez a nüansz az, ami eléggé lehangoló, hiszen ha jobban megnézzük, a felsoroltak elég nagy hányadát évek óta hallhatjuk: az európai uniós pénzalapok (bármelyek is legyenek azok) siralmas felhasználása, a gazdaságnak, agráriumnak nyújtott igencsak bizonytalan és kiszámíthatatlan segítség, a nyugdíjak, segélyek körüli kaotikus helyzet és nem utolsósorban a lakosság életszínvonalának romlása különböző okok miatt. Mindezeket figyelembe véve talán nem túlzás azon elmerengeni, hogy mégis mit csinálna jobban a mostani ellenzék? A George Simion és elvbarátai vezette „aranyos” pártról nyilván egyelőre csak távoli fogalmaink lehetnek, hiszen ők még újoncok, a szocdemek viszont régi motorosok, mégis nehéz elképzelni, hogy milyen csodafegyverrel tudnának előrukkolni például az oltásoknál vagy éppen a gazdaság újraindítását illetően, amikor ez utóbbi téren még a járvány előtti békeidőkben sem igazán sikerült nekik a bravúr.
A fentieket összeboronálva a keddi többórás parlamenti bohózat legfontosabb üzenete, hogy a román politikai osztály válság, járvány, nyomorúság, tragédiák árnyékában sem mondott le egyik alapvető berögződéséről: egymásra mutogatás a lassan évtizedek óta felgyűlt problémahalmazok felett. Melyek jelentős hányadáért kevés kivétellel egyformán okolhatók, de felszámolásukra, megoldásukra vagy legalább érdemi csökkentésükre egyikük sem igazán hajlandó.
