Farkas Réka
Nem hozott látványos áttörést a román idegen nyelvként való oktatása, ezt bizonyítják az idei képességvizsga eredményei. A most nyolcadikot végzett diákoké az első évfolyam, amely már az előkészítőtől új – az RMDSZ által felkért, magyarokat románul oktató tanárok, tanítók által kidolgozott – tanterv szerint tanulta az állam nyelvét, és a vizsgán is ehhez igazodó tételsort kellett megoldania.
Ám a magyar diákok 44,15 százalékának így sem sikerült elérnie az ötös jegyet. Tavaly 61 százalékuk kapott átmenő osztályzatot, azelőtti években 51–53 százalék.
Már tavasszal, a próbavizsgák eredményeinek közzététele után megkongatta a vészharangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, felhívták a figyelmet, hogy főként a tömbmagyar régiókban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a kilenc évvel ezelőtt bevezetett új módszertan, a gyermekek eredményei sem jobbak, és a nyelvet sem sajátították el eredményesebben. Az okok szerteágazóak, a tankönyvek minden évben késve jelentek meg (olykor fél évet is várni kellett rájuk), de egy elemzés arra is rávilágított: ennél jóval többről van szó. Nem történt meg a pedagógusok átképzése, tankönyvek és segédanyag hiányában, no meg kényelemből, sokan a régi módszertan szerint oktattak, a szemléletváltás papíron megszületett, a valóságban azonban alig-alig. Sokan jelezték az évek során: egyáltalán nem könnyebbek, hatékonyabbak az új tankönyvek, de átvilágításuk, kiigazításuk nem történt meg, úgy tűnik, az új tanterv és -könyvek alkotói közül senki nem akarta az aktívan oktató tanárok véleményével elhomályosítani a jól végzettnek gondolt munka örömét. És mint kiderült, az évek során egyáltalán nem próbálták felmérni, valóban hatékony-e az új módszer, most élesben, az első igazi vizsgahelyzetben szembesültünk azzal, hogy a vártnál sokkal kevésbé.
A most vizsgázni állt nyolcadikosok áldozati nemzedékké váltak, kilenc esztendőn át kísérleteztek velük: ők voltak az első előkészítő osztályosok, végig minden tantárgyból új (késve érkező) tankönyvekből, új kerettanterv szerint tanultak, és most új módszer alapján vizsgáztak. Eredményeik azonban alig jobbak, mint korábban végzett társaiké.
Úgy tűnik, a magyar diákok román vizsgája esetében mindez fokozottan igaz, és ezúttal nem okolhatjuk a román államot, a minisztériumot, hiszen a törvényi keret adott volt, a gyatra eredmény a magyar oktatáspolitikusokon, szakembereken számonkérhető.
Természetesen tisztában vagyunk, egy reform hosszabb folyamat, és az eredmények is nagyobb távlatokban mérhetőek, de ha nem tanulunk az eddigi hibákból, ha nem javítjuk ki azt, ami egyértelműen nem megfelelő, például a tantervi, tankönyvbeli hibákat, ha nem kap hangsúlyt a román nyelvet oktatók átképzése, akkor tíz, húsz év múlva is azon siránkozhatunk, hogy gyermekeink képtelenek elsajátítani az állam nyelvét. Újabb és újabb korosztály válik a felnőttek hozzá nem értésének, felelőtlenségének áldozatává.
