Tavalyi és idei végzősök ballagtak pénteken a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjának agrármérnök szakáról, akiknek Nyárádi Imre István igazgató azt tanácsolta, úgy gazdálkodjanak a földdel, hogy hagyjanak maguk után legalább annyit, amennyit elődeiktől kaptak. A koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradt ballagást pótolva búcsúztatták egyszerre két évfolyam végzőseit, 2020-ban heten, idén kilencen fejezték be négyéves tanulmányaikat, utóbbiaknak még államvizsgázniuk kell.
Ünnepélyes bevonulás után a Sapientia sepsiszentgyörgyi székházának dísztermében tartott eseményen a magyar történelmi egyházak köszöntötték elsőként a ballagókat. Dénes Katinka református lelkész arról beszélt, hogy minden nagy dolog az életben a szívünkben születik meg, Dávid György római katolikus plébános a test, lélek és szellem összhangjának fontosságát hangsúlyozta, Péterffy Ágnes unitárius lelkész arra kérte a hallgatókat, éljenek békességben és szeretetben.
Tonk Márton, a Sapientia EMT rektora videóüzenetében megköszönte a bizalmat a hallgatóknak, amiért a Sapientia-egyetemet választották, mely bizalom az intézmény két évtizedes működése után immár a szakmai és közösségi teljesítményre, tapasztalatra épül, míg húsz esztendővel ezelőtt a köszönet a megelőlegezett bizalomnak és a vállalkozó szellemnek szólt. Ugyanakkor megköszönte a kitartást, azt az igyekezetet, amellyel szakmai sikereket értek el a tudósköri tevékenységeken, megmérettetéseken.
Tonk Márton hangsúlyozta, fontos számára, hogy a Sapientia EMT Erdélynek olyan egyeteme, amelynek homlokzatán magyar felirat áll, amelynek szenátusi ülésein magyar nyelven beszélnek, hallgatói magyar nyelven fordulhatnak az egyetem hivatalaihoz és Romániában egyedüli módon minden hallgató kötelező módon tanul négy szemeszternyi magyarságtudományt, erre vonatkozóan az a meggyőződése, hogy a szakmai értékek és tudás mellett az erdélyi oktatásban mindig ott kell állnia a szűkebb és tágabb közösség iránti érzékenység megalapozásának is.
Az egyetem rektora beszámolt arról, a pályakövetésből tudják, hogy hallgatóik 40–50 százalékának sikerült elhelyezkednie a szakmában, 30 százalék továbbtanul, és fontosnak tartotta megjegyezni, ezeknek a sikereknek nem titka, hanem ára van: a kitartó munka.
A Sapientia marosvásárhelyi karának dékánja, Domokos József azt mondta, bízik abban, hogy a végzősök az eddigi szakmai tudással megállják a helyüket, s arra biztatta a leendő mérnököket, vállaljanak kihívásokat. Benedek Klára az általa vezetett kar kertészmérnöki tanszékéhez tartozó sepsiszentgyörgyi tanulmányi központ tanáraként, a kertészeti tanszék vezetőjeként szólt a ballagókhoz. Bár a járvány miatt az elmúlt másfél évben csorbát szenvedett a társas együttlét, hiszi, hogy a megszerzett szaktudással jövőt tudnak építeni maguk számára a fiatalok és egyben erősítik a kommunizmus alatt elsorvasztott agrárértelmiségiek közösségét.
Nem volt könnyű a 2015-ös indulás óta eltelt időszak, az eddigi három végzős évfolyam mindenikéről nagy számban morzsolódtak le a hallgatók, tavaly a kezdeti huszonhatból heten diplomáztak, idén kilencen állnak államvizsgára, de akik ezt a pályát választották, szép szakmát űzhetnek – erről beszélt Nyárádi Imre István, a Sapientia marosvásárhelyi karának dékán-helyettese, a sepsiszentgyörgyi tanulmányi központ vezetője. Az agrármérnök a szabadban dolgozik, munkája ki van téve az időjárás viszontagságainak, ezért kitartásra van szüksége az időnkénti újrakezdéshez – mondotta. Legyen hite, alkalmazkodóképessége, éljen az új lehetőségekkel, de a régi gyakorlatból is használja azt, ami elődeinek is a javát szolgálta – összegzett, s hangsúlyozta: talajaink minősége kiváló, elődeink példaértékűen művelték a földet, erre az értékre vigyázni kell és legalább annyit hátrahagyni, amennyit tőlük kaptunk.
Vargha Fruzsina, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere szólt arról, eddig a hallgatók az egyetemnek voltak építőkövei, ezentúl legyenek építői a városnak, a régiónak is, ebben kíván ő maga is partner, segítő lenni a helyi fiatalok számára.
A hallgatók nevében a harmadéves Józsa Sándor búcsúzott, a végzősök közül Rákosi Norbert szólt a jelenlévőkhöz, aki egy meglepő fordulattal megkérte egyetemi társa, Finna Anita kezét. Verset mondott Balázsi Dorka Olga, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanulója, népdalt adott elő Deák Anett, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja. Az okleveleket a két végzős évfolyam vezetői – Bartha Csaba és Biró Enikő – adták át, akik egyenként méltatták tanítványaikat. Az ünnepség a négy év alatt megszerzett tudást jelképező, magból kikelt kalász átadásával és a régi székely himnusz eléneklésével ért véget.
