Négy napon át kalapács hangjától és üllő csengésétől volt hangos Olasztelek. Nyilván nem Nagy György népi iparművész tért át a tömegtermelésre, hanem az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány által verbuvált, a kovácsmesterség iránt érdeklődő fiatalok tenni és tanulni akarásának hangja hallatszott ki múlt csütörtöktől vasárnapig a kapun kívülre. Mesterük mindegyiküket tehetségesnek találta, és hozzáállásukkal is elégedett volt.
Szükség van-e manapság kovácsokra? – szegeztük a kérdést a tábor szervezőjének, László Eszternek. Az Erdélyi Hagyományok Háza fiatal irodavezetője úgy véli, minden bizonnyal – tanúsítja ezt Nagy György példája is. Amennyiben valaki elkötelezett a munkája mellett, s választott szakmáját nagyon magas szinten űzi, szépen meg lehet élni belőle. A népi mestereknek nem az ipar által készített darabokkal kell versenyezniük, hanem az igényes munkát megkövetelő piacot kell kiszolgálniuk.
Az alapanyag legyen minőségi, jól kell ismerni a régi motívumokat, be kell tartani a régi szerkesztési módokat, de nem szabad szolgalelkűen másolni az elődöket, hanem csak azok örökségét felhasználva esztétikailag is hitelesen újat kell teremteniük – mondotta a szakember.
Erre szeretnék nevelni Nagy György segítségével a táborba érkezett hét 17 és 31 év közötti fiatalt is, mondotta László Eszter. A szervezők felhívására mintegy harmincan írták meg motivációs levelüket. Köztük voltak anyaországiak és az idősebb korosztályt képviselők is, ám végül hét erdélyi ifjút fogadtak be a táborba – mert a jövő bennük van. Többségükből nem lesz kovács, de a „polgáribb” mesterségük mellett minden bizonnyal megmaradnak a népi mesterségek pártolójaként, s ez is fontos, véli a szervező.
Az olaszteleki mester pedig tanárnak sem utolsó: olyasvalamit tud – állította László Eszter –, amit mások közül csak nagyon kevesen, ráadásul nagyon jól felszerelt műhelye van, bemutatóterme pedig kisebb múzeumnak is beillik. Fontos szempont ez, mert aligha lehet továbbadni a mesterséget anélkül, hogy a tanoncok ne vehessék a kezükbe a míves gondossággal elkészített tárgyakat, szemlélődés közben pedig a tanítvány magától is rájön egy-egy fortélyosabb megoldásra.
Nagy György úgy nyilatkozott, nem volt egyszerű a táborra való felkészülés – tűzhelyeket kellett készíteni, üllőket beszerezni, műhelyt felszerelni –, de cserébe lelkes, tehetséges, a kovácsmesterség iránt elkötelezett fiatalokat ismerhetett meg. Örvend annak, hogy tudásának és tapasztalatának bár egy részét átadhatta, azáltal pedig szakmája éltetéséhez járult hozzá.
A négy nap alatt kemény munka folyt. Délelőtt és délután is négy-négy órát dolgoztak. Megismerték a szerszámokat és a tüzet, nyújtottak vasat, formáztak díszítőelemet és egyszerű eszközt, esténként pedig számba vették a tanultakat és szakmai filmeket néztek, hogy azokból is okulhassanak, Varró Lajos székelykeresztúri mester jóvoltából a többréteges acél összekovácsolásába is belekóstolhattak.
A táborban készült darabok ősszel részt vesznek a Hagyományok Háza Vándorlegény pályázatán, advent idején bemutatják azokat a Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő régiós kiállításon, illetve arra is van esély, hogy onnan az országos kiállításra bejuthassanak. A tábornak minden bizonnyal lesz folytatása: jövőre szintén Olaszteleken gyűlnek össze a kovácsmesterség iránt elkötelezett fiatalok – ígérték a szervezők.
