Gondolom, olyant, amilyen két évvel ezelőtt üzemelt a színház előtt, jobb esetben olyant, mint amilyen a tavaly télen működött a Kisstadionban... Mindkettőre biztosan, szemrebbenés nélkül állíthatjuk: ha nincs ló, jó a szamár is!
A ,,ló" azért nincs, mert a demokrácia első éveiben a megyei sport- és a városvezetés (kampány lévén, hadd ne mondjam, milyen vezetés) egyszerűen elherdálta ― úgy, ahogy mondom, elherdálta!!! ― a város országos negyedik helyen végzett jégkorongcsapata által kiharcolt szabadtéri műjégpályáját, amelyen lehetett jégkorongozni, gyorskorcsolyázni (rövid pályás gyorskorcsolyára gondolok, nem másra), műkorcsolyázni, s egy időben akár kétszázan is hódolhattak a korcsolyasportnak. Erre minden sepsiszentgyörgyi szavazó ― aki nem bekötött szemmel és bedugaszolt füllel járt-kelt a városban ― emlékszik. Mondjuk, szavazó...
Ha akkor nem herdálták volna el a szabadtéri műjégpályát, hanem azon fáradoztak volna, hogy a város tulajdonában tartsák, és befedjék azt, akkor minden bizonnyal nem szaladt volna holtvágányra a város jégkorongcsapata, a Hockey Club, a Kós Károly Iskoaközpont-ISK jégkorongszakosztálya, s talán Sepsiszentgyörgy szülötte, Marcel Comăneci egykori műkorcsolyázó (később Beatrice Hustiu olimpiai versenyző ― 1968-ban képviselte hazánkat a téli olimpián ― edzője) ,,sugallatára" beindul egy műkorcsolya-szakosztály, s Okos András gyorskorcsolyaedző profilváltásával a rövid pályás gyorskorcsolya... Uraim, sportbarátaim, remélem, érzékelik, milyen lehetőségeknek hánytak fittyet városunk tudorai, vezetői... S ha nem teszik ezt, akkor azt a most hangoztatott 450 000 lejt (annyit szánnak a két műjégpályára) más okos dologra is fordíthatná a város.
Nagyra értékeljük a két műjégpálya vásárlási szándékát, de önkéntelenül is előkönyököl bennünk a kérdés: marad-e pénze a tanácsnak a sugásfürdői sípályára beígért hóágyuk vásárlására? A kampányban hóágyút ígértek. Reméljük, nem felejtették el. Mert a sísportot kedvelői nem!
