Az európai országok többségében a makrogazdasági mutatók még nem érték el a koronavírus-járvány előtti, vagyis a 2019-es szintet, pedig egyre nagyobb ütemű gazdasági növekedésről számolnak be a statisztikusok. A portfolio.hu összeállítása alapján nyújtunk betekintést az erősen ellentmondásos folyamatokba, illetve az azokat befolyásoló tényezőkbe.
A 2020-as tavaszi járványhelyzetnek különösen mély hatása volt az európai országokra. A kilábalás szakaszában egyre-másra jelentenek rekordméretű GDP-növekedést az Országok Statisztikai Intézetei, az Eurostat, illetve az elemzők, ám mindez csak a 2020 második negyedévében regisztrált rekordszintű visszaesés bázisán igaz. Ugyan a második hullám nem hozott olyan jelentős visszaesést, mint az első, az idei tavaszi harmadik hullám mellett pedig már egyik-másik nemzetgazdaság jelentős növekedést tudott felmutatni, a válsághelyzetet azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. A negyedévente, illetve évente érkező statisztikai jelentések számsorai alapján nehéz összehasonlítani az országok helyzetét, hiszen a különböző országokban más-más időszakban tombolt a járvány, illetve más-más időszakokban vezettek be súlyos, a gazdaság teljesítményét negatívan érintő korlátozásokat. Ezért célszerű 2019 negyedik negyedévéhez viszonyítani az idei első negyedév számait, a portfolio.hu pedig azt számolta ki, hogy 2021 első negyedévében, amikor még bőven jelen volt a járvány Európában, mely országoknak mekkora volt az elmaradása a válság előtti szinthez képest.
Egyenlőtlen ütemben
A számokból első látásra kiderül: a kilábalás mindenhol, így Európán belül is rendkívül egyenlőtlen. Vannak ugyanis olyan országok, amelyek már elérték a válság előtti GDP-szintet, vannak, amelyek (az előrejelzés szerint) a következő negyedévben fogják elérni, és vannak, amelyek talán még jövőre sem tudnak felzárkózni saját, két évvel azelőtti teljesítményükhöz. A különbségek pedig számottevőek, főként az egy gazdasági térhez, többségében egy valutaövezethez tartozó országok között.
Amint az ábrán is látható, az országok többsége még nem érte el a válság előtti szintet. Öt ország a kivétel, ezek közül is kimagaslik Írország, amelynek azonban speciális helyzete van, hiszen évek óta az európai GDP-növekedés „bajnoka”. (Ez elsősorban a tengerentúli multinacionális cégek megtelepedésének, a sajátos ír statisztikának, de egyéb tényezőknek is betudható.)
A közép-európai régióból Románia van a legjobb helyzetben, a hazai gazdaság ugyanis már meghaladta a 2019 negyedik negyedévében jegyzett kibocsátási szintet. A miniszterelnök minapi megjegyzése, miszerint az általa vezetett kormány jó munkájának köszönhetően az elmúlt száz év viszonylatában a válságidőszakot követő leggyorsabb gazdasági fellendülését éli az ország, ezen adatok fényében nem tűnik teljesen légből kapottnak. Nincs nagy elmaradásuk az északi országoknak, a finneknek, svédeknek és dánoknak sem, ők alighanem a második negyedévben meghaladják a válság előtti szintet, de ugyanez igaz Magyarországra is, ahol már a 2019-es szint 98 százalékán áll a gazdaság.
Ezzel szemben a déli, mediterrán országokban nagy a lemaradás. A válság előtt is növekedési gondokkal küzdő Olaszországban 6,4 százalékos az elmaradás, ezt az olasz gazdaság idén aligha tudja ledolgozni. Spanyolországnak és Portugáliának pedig a csaknem 10 százalékos hátrány ledolgozása még 2022-re is kétséges. De olyan nagy gazdaságok is, mint a francia vagy a német, többszázalékos lemaradásban vannak.
Reformok kellenek
A fenti különbségekhez vezető problémák egy része már a válság előtt is fennállt. Jelentős strukturális különbségek vannak ugyanis az egyes tagállamok között, emiatt már akkor akár 5 százalékpontot meghaladó különbségeket is láttunk az éves átlagos növekedésben. Nem véletlen tehát, hogy az EU a helyreállítási alapjában elosztott 700 milliárd eurós forrás felhasználását olyan strukturális reformokhoz kötötte, amelyek hosszabb távon mérsékelhetik a különbségeket és egységesebb növekedést biztosíthatnak. A további okok között az elemzés kiemeli, hogy a járvány okozta válság eltérő módon érintette az egyes ágazatokat. Például a turizmus rendkívül változó módon járul hozzá a GDP-hez a különböző országokban: míg sok helyen közvetve akár a GDP ötödét adja, addig más országokban a közvetett hatás az 5 százalékot sem éri el.
Befolyásoló tényezők
A gazdaság helyreállását befolyásoló összes tényezőt aligha ismerjük, ám néhány közülük meghatározó lehet (ha nem is mindenhol). Sokan úgy vélik, a korlátozások mértéke határozza meg azt, hogy mekkora a GDP-visszaesés az egyes országokban, vagyis mekkora zsugorodást kell kompenzálni. A korlátozások bevezetése a termeléstől a fogyasztásig természetesen minden gazdasági tevékenységet befolyásolt, ám a következmények itt sem korlátozódnak egy-egy országra. Egy globalizált világban ugyanis egy nyitott gazdaság hiába nem korlátozza saját belső tevékenységét, ha körülötte minden ország korlátozásokat vezet be, ez óhatatlanul hatással van az adott ország gazdaságára is.
A kormányzati ösztönző csomagok azonban egyértelműen meghatározzák a visszaesést, illetve a kilábalás ütemét. Az amerikai példán látszik, hogy mennyire jelentős lökést tud adni a gazdaságnak a fiskális élénkítés. Az unió minden országában gyors és jelentős intézkedések születtek, de azért a csomagok mérete között így is voltak eltérések. A méret mellett fontos, hogy az intézkedések mennyire voltak jól irányzottak, és az államapparátus mennyire hatékonyan hajtotta végre azokat.
Jelentős különbségek továbbá az egyes gazdaságok szerkezeti adottságaiból fakadnak. A leginkább kitett ágazatok jelentősége mellett nem mindegy, mennyire fejlett a pénzügyi rendszer, milyen a háztartások vagyoni helyzete, a vállalatok mennyire válságállóak, és az sem, hogy mit értékesítenek. Ugyanakkor fontos a digitalizáció mértéke. Az északi országok például könnyebben álltak át a digitális munkavégzésre és a távolság mellett is igénybe vehető szolgáltatásokra, ezért lehet az, hogy a finnek, svédek, norvégok visszaesése kisebb volt, tehát a kilábalás is hamarabb megtörténhet. Az északiak (leginkább a finnek) pedig exportőrei is a technológiai termékeknek, amire megnőtt a kereslet a válság során.
Ugyanakkor, függetlenül a korlátozásoktól, a járványhelyzet mértéke is befolyásolta a gazdasági tevékenységeket, hiszen ahol tombolt a járvány, ott jobban visszaesett például a szolgáltatószektor forgalma, mint a hasonlóan szigorú intézkedéseket hozó, de a járvánnyal kevésbé sújtott országban. Erre jó példa Dánia és Finnország is. De minden bizonnyal a kulturális tényezők, az eltérő mértékű és jellegű szociális háló, a külkereskedelem jellege (a kereskedelmi partnerek száma, például az úgynevezett Kína-kitettség) vagy éppen a vakcinabeszerzés mind-mind befolyásolta azt, hogy az egyes országok hogyan tudták, illetve tudják makrogazdasági mutatóikat a válság előtti szintre tornászni vagy éppen meghaladni azt.
