Az még érthető, hogy a jelenlegi hatalom szabadulni kíván azoktól, akiket valamiért nem tud úgy megtartani vagy megvásárolni, mint ahogy a baloldal tette azt. Az is – mert Romániában élünk –, hogy nem a köz érdeke számít: habár a nép ügyvédjének épp az embereket kellene megvédenie a hatalmon levők túlkapásaitól, itt nem ez a cél, hanem a zavartalan uralkodás. Erre törekszik minden román párt, ezért nem sikerül kiépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia stabilizálására: mert mindig csak az ellenzékben levők követelik ezt, és ők is csak addig, amíg kormányra nem kerülnek. Az nem érthető, hogy Ludovic Orban alakulatának, sőt, az egész koalíciónak miért nincs egyetlen olyan szakértője, aki egy jogilag támadhatatlan eljárást képes kidolgozni. Megspórolhatták volna azt a szégyent, hogy az alkotmánybíróság visszahelyezze Renate Webert a székébe. Az ellene felhozott kifogások ugyanis vagy meglehetősen általánosak voltak, vagy pedig épp azt hányták fel neki, hogy a munkáját végezve megóvott egy-egy sürgősségi kormányrendeletet.

Konkrétan a járványügyi intézkedésekkel és a különnyugdíjakkal kapcsolatos fellépését sérelmezték a parlamentben egy olyan eljárás során, amely kísértetiesen hasonlított egy másikra: 2012-ben az NLP – akkori szövetségesével, az SZDP-vel – szintén mondvacsinált okokra hivatkozva hívta vissza az akkori ombudsmant. Talán azt gondolták, hogy most is menni fog, ezért nem fárasztották magukat valamirevaló indoklással. Ahogy a valamirevaló törvénykezéssel sem: az ombudsman épp azért tudta megtámadni a karanténszabályokat tavaly nyáron, mert nem a parlament, hanem a kormány korlátozta az emberek szabadságát, és a speciális nyugdíjak eltörlését, illetve megadóztatását is eleve gyenge lábra építették, valószínűleg szándékosan, hiszen sok liberális honatya is ragaszkodik a luxusjuttatásához. Igaz, hogy óvásaival az SZDP malmára hajtotta a vizet egy választási évben, ám jó törvényalkotással az NLP több leégést megelőzhetett volna. Most nem tudni, mi lesz, azon kívül, hogy az RMDSZ elesik a tisztségtől.

Mindenesetre vegyük számba, hogy Renate Weber volt az, aki a magyar felvételizők számára egyes egyetemeken bevezetett román nyelvvizsgát elkaszálta, és az általa vezetett intézmény figyelmeztette a kórházakat arra, hogy kötelesek magyarul is tudó alkalmazottakat foglalkoztatni, ahol olyanok a lakossági arányok. Nem az tűnik a nagy bajnak, hogy a helyén marad, hanem az, hogy a legnagyobb kormánypárt a hazai politikai mezőnyben még mindig csak egy eltévedt amatőrnek látszik, aki egyik öngólt a másik után rúgja.