Az indítványozók és az aláírók hittek a mesében, hogy az unió majd csodálatosan intézi ügyüket, és az őshonos kisebbségeknek eljön a tejjel, mézzel, jogokkal folyó Kánaán. És gyűjtötték az aláírásokat, mígnem összegyűltek a szükségesek, sőt, még több is. Az álomszerű mesének azonban itt vége szakadt, és jött az ébredés, amikor a mintegy 50 millió őshonos kisebbségit érintő kezdeményezést az Európai Bizottság egy elegáns mozdulattal leseperte asztaláról, mondván, hogy van a kisebbségeknek elég joguk, ne legyenek telhetetlenek, éljenek azzal, ami van, minek nekik még többet adni?

Ha nem a nemzeti, hanem a nemi (LGBTQ) kisebbségek érdekében indítottak volna petíciót, akkor azzal egész biztos hatalmas sikert aratnak a szivárványszín ég alatt. De sikeres volt az az indítvány is, amelyet 1,4 millióan írtak alá, és a haszonállatok ketrecekben történő tartásának tilalmát kéri az uniótól, amely szeretné azt megoldani 2027-ig. Innen is látszik, hogy az állatok problémáinak megoldása sokkal fontosabb, mint a nemzeti kisebbséghez tartozó embereké. Különben is az intézkedés sokkal több állatot – mintegy 300 milliót – érint, mint embert. Ha megoldódnak gondjaik, már csak boldog tyúkok által tojt boldog tojást fogunk enni és a disznók, valamint más állatok is dalolva fognak a vágóhídra menni, és húsuk valószínű sokkal ízletesebb lesz. Az állattenyésztők és fogyasztók viszont nem biztos, hogy olyan boldogok lesznek, mint az állatok, ha meglátják, hogy a szabadtartás és annak következtében a termelési költségek az egekbe ugranak, s ezzel az állati eredetű élelmiszertermékek ára is.

Állatbarát vagyok, és sajnálok minden láncra kötött ebet vagy tömbházőrző kutyát-macskát, ártatlan bárányt és más, megevésre ítélt állatot, s ha vegetáriánus lennék, bizony egyáltalán nem is ennék húst. Az állatok nem tudnak jogaikért harcolni, úgyhogy nem csoda, ha róluk is a zöld és a sötét sötétzöld embereknek kell gondoskodniuk, hisz szegények nem tudnak saját magukért aláírásgyűjtést indítani. A kisebbségi emberkék viszont tudnak írni, olvasni, foglalkozzanak hát saját kezűleg érdekeik érvényesítésével, még ha potyára is.

Akkor fog a nemzeti kisebbségek problémáival törődni az unió, ha a kisebbségi érdekvédelem a tagországokban olyan szintekre hág, hogy őket is – saját érdekükre való hivatkozással – például ketrecekbe zárják. Addig is olyan hangadó környezet- és honvédők tevékenykednek sikerrel, kiknek jelszava: Kifelé az országból!, és akik így lépnek fel azért, hogy a többséget megtisztítsák a kisebbségiektől, mert azok szennyezik az egységes nemzetállamot.

Az sem jó, hogy állandóan őshonosnak mondják magukat a magyarok, mikor köztudottan főleg az újonnan érkezett, illegális bevándorlókat támogatják a különböző országok, amelyek szívesen befogadják őket. Amúgy is azt mondják például a romániai magyarokról is, hogy csak bevándorlók. És az ukrajnai magyarokról is azt, hogy nem őshonosok. Azt az ezer évet, amit emlegetnek, hogy azóta lennénk mi itt, el kellene felejteni, és csak azt kellene mondani, hogy sima bevándorlók vagyunk – akkor tán lehetne az uniónál reklamálni mindenféle jogsértés címen.

Most, amikor mindenki annak adja ki magát, aminek akarja, például a férfi nőnek, és fordítva (hogy a magukat másmilyeneknek vallókat ne is említsem), és nem egészen biztos, hogy az apa férfi és az anya nő, az lenne a legjobb, ha a romániai magyarok például medvének vallanák magukat a népszámlálásokon. Elég sokan románul amúgy sem tudnak, és ha kérdeznek valamit tőlük, akkor csak brummognának. Így maguk mellé állíthatnák a sötétzöldeket is, akik sokkal jobban féltik a medvék életét az emberektől, mint fordítva. Ha ez még sokáig így megy tovább, az is megtörténhet, hogy a medvéket beköltöztetik a falvakba és a városokba, az embereket meg ketrecbe zárják, hogy ne tudjanak kárt tenni a medvékben.

Csak azt nem tudom, hogy mi történik majd a ketrecbe zárt emberekkel 2027 után, ha a ketreces tartásmódot az unióban mindenütt betiltják.