Szabó Erzsébet Elza a székely, árvátfalvi előnevet használó, nemes Szabó családból származott. Édesapja árvátfalvi Szabó Tamás (?–1931. augusztus 26.) Kézdivásárhelyen járásbírósági iroda-főigazgató, édesanyja lemhényi Bálinth Málvin (1857–1926. március 22.) volt, aki gyermekeik felnevelésével foglalkozott. Szabó Erzsébet Elza Háromszék megyében Kézdivásárhelyen született 1897. április 5-én. A továbbiakban az Elza nevet használom, mivel így ismerték Kézdivásárhelyen, és ő maga is ezt a nevet használta.
Római katolikus hiten keresztelték meg a kézdivásárhelyi római katolikus anyaszentegyház anyakönyvében levő bejegyzés szerint. A négy testvér közül Elza volt a legfiatalabb. Idősebb testvére, József 25 éves korában, 1915-ben az I. világháborúban halt hősi halált a galíciai fronton. Ugyanazon a fronton halt hősi halált Elza vőlegényjelöltje is. Ezután már soha nem ment férjhez.
Szabó Elza Kézdivásárhelyen nőtt fel és ott járt iskolába. A kézdivásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban (ma Nagy Mózes Elméleti Líceum) érettségizett 1915-ben, 18 éves korában. Érettségi után a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetemen elvégezte a gyakornoki tanfolyamot. Ez a tanfolyam 1895-től működött Kolozsváron. Magyarországon a nők 1896-tól részesülhetnek gyógyszerészeti egyetemi képzésben. Az akkori rendelkezések szerint az egyetemre való felvétel feltétele a gyógyszerész-gyakornoki vagy tirocinális bizonyítvány volt. Elza 1918-ban tette le sikeresen a gyakornoki vizsgát, s kapott bizonyítványt, amely a nem okleveles gyógyszerész cím használatára jogosította. Az elkövetkező években Kézdivásárhelyen mint gyakornok és gyógyszerészsegéd dolgozott, tapasztalatokat szerezve így a gyógyszertári munkából.
A céhes városban abban az időben két gyógyszertár működött. Az egyik volt a Szini féle Korona gyógyszertár, amelynek jogosultsága volt gyakornoktartásra. Egyetemi tanulmányait egyelőre nem tudta folytatni. Az Erdélyt megszálló román hadsereg elfoglalta az egyetemet Kolozsváron 1919 májusában, a tanárok és a hallgatók elmenekültek, a magyar nyelvű oktatást megszüntették. Az 1920-as trianoni diktátum ezt szentesítette. Az egyetem, rövid budapesti kitérő után, 1921-től Szegeden működött tovább. Kilenc év elteltével Szegeden tudta folytatni és befejezni egyetemi gyógyszerészi tanulmányait a Ferencz József Tudományegyetemen, ahová a kézdivásárhelyi érettségi és a kolozsvári tirocinális vagy gyakornoki bizonyítvány alapján vették fel. Szegeden négy félévet végzett az 1927/1928 és 1928/1929-es tanévekben. Az első félévben a Horthy internátusban lakott, utána kiköltözött a városba, ahol rokonoknál, ismerősöknél kapott szállást. Mint az elcsatolt területekről származó hallgató, tandíjkedvezményben részesült.
Egykori tanára, a szintén kézdivásárhelyi születésű Dávid Lajos (1889–1962) akkor a szegedi Egyetemi Gyógyszertár igazgatója volt és magántanárként részt vett a hallgatók oktatásában. Szabó Elzát újból tanította a következő tantárgyakra: gyógyszerészet, gyógyszerészeti gyakorlatok, fitotechnikai gyakorlatok és gyógyszervizsgálat. Ezt igazolják az egyetemi leckekönyvébe (indexébe) beírt tantárgyak is. Ugyanakkor az is látszik, hogy 1928. szeptember 18-án iratkozott be a II. tanulmányi évére. Érdekes megjegyezni, hogy 1928-ban, amikor Elza az egyetem hallgatója volt, akkor költözött Szegedre Szent-Györgyi Albert, a későbbi Nobel-díjas tudós, és ott folytatta a C-vitaminnal kapcsolatos kutatásait.
Elza 1929. június 21-én kapta meg a gyógyszerészi diplomát, amely az Artis Pharmaceuticae Magistrum cím használatára jogosította. Az oklevelet latin nyelven írták, művészien kivitelezett, grafikus által megrajzolt betűkkel és díszítéssel van ellátva, mérete 66×50 cm. A tenyérnyi nagyságú egyetemi pecsét fakeretben van és piros-fehér-zöld zsinórral fűződik a diplomához.
Elza gyógyszerészi diplomájával hazajött Kézdivásárhelyre. 1924. december 28-án azonban megjelent a 135456. számú rendelet, amely előírta, hogy a magyar egyetemek által 1916. augusztus 28. óta kibocsátott diplomák érvénytelenek. A rendelet többek között a gyógyszerész diplomák honosítására (egyenlősítésére) is vonatkozott, amely feltétlenül szükséges volt az előírt ún. „liberă practică”, a szabad mesterséggyakorlási jog elnyeréséhez. Oklevelének honosítása után gyógyszerészként dolgozott Bajnok Jenő Mátyás Király nevű gyógyszertárában. Később saját illatszertárat nyitott, erről a Székelyföld havilap 1938. május 8-i számában tett közzé hirdetést. A Székely Nép napilap 1942. július 26-i számában levő írás szerint Diana illatszertárnak nevezték. Ebben az időben Kézdivásárhelyen ismertek voltak az Elza saját receptjei szerint készült kozmetikai termékek. Többen szerették volna megszerezni ezeket a recepteket.
Itthon részt vett Kézdivásárhely társadalmi életében. A Székely Nép 1931. december 3-i számában tudósít a Szentkereszt hadsereg zászlószenteléséről. A zászló gobelinképét Szabó Elza készítette. Személyesen részt vett a II. világháborúban harcoló katonák, a hadi özvegyek és árvák megsegítésére szervezett gyűjtéseken. Ugyancsak a Székely Nép tudósít arról, hogy illatszertárában jótékonysági koncertekre árult jegyeket. A háború vége felé, amikor Kézdivásárhely is hadi események színtere lett, a Bajnok és Korona gyógyszertárak tulajdonosai elmenekültek. Szabó Elza vállalta mind a két gyógyszertár vezetését, hogy a lakosság gyógyszerellátása a lehetőségekhez mérten biztosított legyen.
A háború után, a 2. bécsi döntést követően, Észak-Erdélyt újból Romániához csatolták. 1949-ben államosították a gyógyszertárakat. Elza illatszertára is odaveszett. A Kézdivásárhely főterén (ma Gábor Áron tér) a volt Színi Albert-féle Korona gyógyszertár állami 52-es patika lett, és a brassói Gyógyszervállalathoz (Centrofarm) tartozott. Abban a gyógyszertárban alkalmazták Szabó Elzát gyógyszerészként, s ott is dolgozott egészen nyugdíjazásáig.
Kitűnően hímzett, ismertek voltak gobelinképei. A Dolgozó Nő 1973-ban közölt cikkében írta róla, hogy nyugdíjasként részt vett a kézdivásárhelyi múzeum zászlóinak restaurálásában. A múzeum avatóünnepsége 1972. március 3-án zajlott. Incze László igazgató a múzeum első kiadványát, Kézdivásárhely kismonográfiáját adományozta és dedikálta Szabó Elzának köszönetképpen az általa nyújtott segítségért.
Szabó Elza gyógyszerésznő 79 éves korában, 45 évvel ezelőtt, 1976. április 19-én hunyt el a halotti szentségek felvétele után. Így van bejegyezve Kézdivásárhelyen a Szentháromság római katolikus plébánia halotti anyakönyvében. Kézdivásárhelyen a római katolikus Kantai temetőben nyugszik.
Ezzel a rövid megemlékezéssel szerettem volna egy kézdivásárhelyi gyógyszerésznő emlékét felidézni, aki a trianoni „béke” (diktátum) áldozataként nem tudott Erdélyben gyógyszerész oklevelet kapni, kénytelen volt egyetemi tanulmányait Szegeden végezni, de visszajött szülőföldjére, és szülővárosában dolgozott. Emlékét őrizzük meg.
Köntzey Tamás
