A vakok és gyengén látók számára tervezett készülékével nyert felvételt a Magyar Fiatal Tudósok Társaságába a tizenegyedik osztályos Ravasz András. A kovásznai diák a 30. Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató versenyen második helyen végzett, emellett pedig a legjobb határon túli pályázatért járó ösztöndíjat is kapott. Mindezt egy olyan, házilag barkácsolt szerkezetért, amely bármilyen szöveget Braille-írásmódra „fordít” vagy pedig felolvas. A találmány prototípusát várhatóan egy-két hónap alatt véglegesítik, utána pedig tágabb ajtót nyit a vakoknak és gyengén látóknak a világra. Ha kerül az ügynek elegendő támogatója.
A diákfeltalálót a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet rendkívüli sajtótájékoztatón mutatta be: az intézményt vezető Szebeni Zsuzsa szerint nem csupán a kiemelkedő teljesítmény fontos, hanem a hátrányos helyzetű emberek iránt mutatott empátiakészség is. Elmondta, hogy a magyarországi innovációt népszerűsítő vándorkiállítást Sepsiszentgyörgyre is elhozzák majd, és átadta a szót Ravasz Andrásnak, aki vetített képekkel magyarázta el találmányát.
Lényege, hogy a látássérültek is bármit el tudjanak olvasni egy kis kamerával – ez viszi be az információt a gépbe, ahol Braille-írássá alakul a szöveg; de hozzátett egy felolvasó változatot is. Kérdésekre válaszolva elmesélte, hogy édesanyja alig három nappal a határidő lejárta előtt említette neki a versenyt, így nem sok ideje volt, de kicsi korától farag, barkácsol, még az online oktatás idején is sokszor ezt tette. Két felkészítője, Szabó Gyula és Tasnádi Levente nélkül nem jutott volna idáig, tanult is tőlük rengeteget, és segítették is, mikor elakadt. A továbbfejlesztéshez tekercselőre és 3D-s nyomtatóra lenne szüksége, így sokkal gyorsabban haladna, a hajszálnál is kétszer-háromszor vékonyabb rézdrótok (amelyeket egy tíz milliméteres hengerre kell feltekerni) ugyanis nagyon könnyen szakadnak, ez nagyon lelassítja a munkát.
Ravasz András röviden beszámolt arról is, hogy miként jutott idáig: előbb csak faragott (7–8 évet, országos harmadik díjat is nyert), aztán barkácsolt, az elektromos korszakot az elektronikus követte, ehhez már programozás is hozzáadódott, a háromdimenziós tervezéshez pedig úgy kezdett érteni, hogy „kellett és megtanultam”. További tervei is ebbe az irányba viszik: a jövő évi érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre készül (ahol ezzel a díjjal már biztos bejutó), de még ingadozik a programozás és a villamosmérnöki között.
A sajtótájékoztatón több látássérült is jelen volt, akik gratuláltak az életüket megkönnyítő találmányhoz, és további jó ötleteket kívántak a fiatal tudósjelöltnek, Ravasz András pedig közölte, hogy sok vak informatikus van, bizonyára lesznek még ezirányú fejlesztések. Találmánya iránt cégek még nem érdeklődtek, de hát a prototípuson is dolgoznak még.
Elismerését fejezte ki Magyarósi Imola sepsiszentgyörgyi tanácstag és (telefonon) Makkai Péter államtitkár is, aki azt is megkérdezte, mivel segíthet.
Szebeni Zsuzsa jelkép értékűnek találta, hogy egy ilyen olvasást segítő újdonságot éppen a megyei könyvtár épületében mutatnak be, felhívta a figyelmet arra, hogy az Innogenplatform Facebook-oldalon közönségszavazással választják ki az év felfedezettjét, és kérte, hogy minél többen jelöljék Ravasz Andrást, mert az emberek gondjainak megoldásán dolgozó tehetség megérdemli a támogatást.
