Tetszik, nem tetszik, de még mindig nem tiszta a kép a háztáji sertéstartás lehetőségeit illetően. Hogy ki akarják csinálni ezt a fajta gazdálkodást, az egyértelműnek látszik. Hivatkozva ilyen vagy olyan okokra, pestisre és a többi, és a többi. Ne ehesse a saját maga nevelte disznó húsát a falusi gazda, ne segítse kóstolóval blokkos gyermekét, ismerősét, barátját. Inkább vegyenek az üzletből, szupermarketből.
Jó, ha európai a szépen kivilágított pultokra helyezett portéka. De lehet akár dél-amerikai is – ahol nem tiltott a génmódosított takarmánynövények felhasználása takarmányozásra (hogy a szárnyasokról ne is beszéljünk). Nálunk bonyolult, aki próbált génmódosított – nagy termőképességű, ellenálló – szóját termelni, az tudja, miről van szó. Szóval, ha külföldről jön a génmódosított alapanyagú hús, az rendben van. De az nincs rendben, ha a flekkennek, szalonnának való a háztájiból kerül ki.
Mert a háztáji gazdaság nem összeegyeztethető az afrikai sertéspestis terjedése megelőzéséért vívott „küzdelemmel” – ez a hivatalos verzió. Csakhogy ennél több van a háttérben. Ha Józsi bácsi otthon hizlal disznót, levágja, majd a portékával másoknak is kedveskedik, az bevételkiesést jelent a multiknak, akik rengeteg import- vagy saját termelésű hús eladásától esnek el (igaz, a hazai termelés csak egy picinyke szelete a szükségletnek). Aztán, ha Józsi bácsi netán el is ad a vágott disznóból – egy-két szelet karajt, sonkát, oldalast, szalonnát –, azzal jövedelemre tesz szert. Nem is ez a baj, hanem az, hogy a jövedelme után nem adózik. Pedig pénzre van szükség az államkasszában…
Lehet folytatni a példálózást, sokaknak sokféle az érdekük. De azt nem szabad megengedni, hogy elveszejtsük a háztáji sertéstartást. Ez hagyomány, ez szokás, ez a háztáji gazdálkodás egyik lényeges tartóoszlopa, kimondható: megélhetési lehetősége. Feláldozni mindezt a multik oltárán, az ipari sertéstelepek érdekében? Ne engedjük! Politikai, törvényhozási szinten se.
.jpg)
