A félidejéhez érkezett 74. cannes-i fesztivál kritikusait eddig a nyitófilm, a francia Leos Carax angol nyelvű, Annette című zenés filmje győzte meg a leginkább, jóllehet a versenyfilmek többségéhez hasonlóan ez az alkotás is megosztotta a fesztiválközönséget. A szemle különböző programjaiban látható, csaknem 150 alkotásból 24 versenyez idén az Aranypálmáért, köztük Enyedi Ildikó A feleségem története című filmje, amelyet ma este mutatnak be a cannes-i fesztiválpalotában.
Miután tavaly a szemle a koronavírus-járvány miatt elmaradt, az átlagosnál több film látható az idei találkozón, hiszen a filmgyártás a pandémia alatt is folytatódott. Az eddig bemutatott 12 versenyfilm mindegyike megosztotta a fesztiválközönséget, s az az általános vélemény alakult ki, hogy bár nagyon színvonalas az idei mezőny, abból igazán kiemelkedő filmet még nem láthatott a közönség, ahogy nagy bukás vagy botrány sem történt eddig.
A francia és a külföldi újságírók pontozási listáit eddig a nyitófilmként vetített, a giccsességet művészi eszközként vállaló musicalfilm, az amerikai Sparks art-pop duó ötlete alapján készült Annette vezeti, az Oscar-díjas Marion Cotillard-ral és Adam Driverrel a főszerepben.
A Screen nemzetközi szaklap és a Le film français által megkérdezett kritikusok is a második helyre sorolták az Elemi ösztön 83 éves holland rendezőjének, Paul Verhoevennek újabb provokatív filmjét, a franciául forgatott Benedettát, amely sokszor inkább parodisztikus, mintsem megbotránkoztató jelenetei miatt osztotta meg a fesztiválközönséget.
A film egy, a közelmúltban feltárt XVII. századi igaz történetet dolgoz fel Benedetta Carlini nővérről, a pescai teatínus apácák főnök asszonyáról, aki ellen az egyház azért indított eljárást, mert „misztikusnak tüntette fel magát, de végül rossz hírű asszonynak bizonyult”. A közelmúltban megtalált és ritkaságszámba menő firenzei perirat, amely alapján a forgatókönyv készült, Benedetta látomásait és a csodás állításait vizsgáló eljárásokat és egy másik apácához fűződő viszonyának részleteit taglalják. A rendező előző filmjeihez hasonlóan nem kímél senkit, az istenkáromló és ugyanakkor ténylegesen hívő és misztikus Benedettától az őszinte apácákon át a cinikus egyházi képviselőkig. A címszerepet alakító Virginie Efirát a legjobb női alakítás díjára is esélyesnek tartják az újságírók.
Harmadik helyen áll a norvég Joachim Trier filmje, a The Worst Person in the World (A világ legrosszabb embere), amely egy okos és szép, de magát folyamatosan megkérdőjelező mai harmincas lány magára találásának folyamatát és szerelmi életét mutatja be 12 fejezetben. A könnyed hangvételű film főszerepét alakító Renate Reinsve az idei szemle eddigi egyik nagy felfedezettje.
A középmezőnybe sorolták a kritikusok a francia François Ozonnak a kegyes halálról szóló Tout s’est bien passé (Minden rendben ment) című filmjét Sophie Marceau-val a főszerepben, Nadav Lapid izraeli rendező újabb radikális vádiratát az izraeli kormánypolitika ellen (Ahed térde), valamint a nők elnyomásáról és emancipációjáról szóló csádi versenyfilmet, Mahamat-Saleh Haroun alkotását, a Lingui, a szent kötelékeket.
