Az eset közel három éve történt. Rétyen községi napokat tartottak, s az Antos-kúria udvarán berendezett protokolláris fogadáson emberünk jócskán felöntött a garatra az ingyen hozzáférhető italból. Majd vendéglátói intése ellenére autóba ült, és szeretett volna elhajtani. Ám nekiment a szomszédos parkoló autónak. Erre már többen felfigyeltek, a téren tartózkodó két rendőr is, akik felvették a jegyzőkönyvet, s hívták a közlekedésrendészeti járőrt, aki a maga eljárásrendje szerint alkoholszondába fújatta a férfit. A műszer 1,2 mg/l szesztartalmat mért. Ezt le is fényképezte egy, a helyszínen tartózkodó újságíró. A rendőrség is közölte az értéket.

Tapasztalat szerint a vérben ezrelékben kimutatott alkoholtartalom hozzávetőlegesen a kifújt levegő literében milligrammban mért érték kétszerese. Eszerint emberünk vérében az alkoholszint 2,4 ezreléknyi lehetett, tehát a bűncselekmény 0,8 ezrelékben megállapított küszöbértékének háromszorosa. A pontos értéket sem a rendőrség, sem az ügyészség nem árulta el érdeklődésünkre. Az ittas vezetés bűncselekménye 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. Olyan esetekben, amikor az alkoholszint a küszöbérték közelében van és nem történt személyi sérülés vagy rongálás, általában egy év felfüggesztett szabadságvesztést rónak ki az elkövetőre. Az utóbbi időben több, ittas vezetésért kiszabott letöltendő büntetésről szóló ítélet is született.

A kivizsgálás elhúzódott. A rendőrség többrendbeli vizsgálat után többször is bűnügyi eljárást javasolt, az ügyészség újabb és újabb bizonyítékokat kért. 2019 őszén a nyomozó hatóság újrajátszatta az esetet. Lezárták az utat és bűnügyi rendőrök jelenlétében felméréseket végeztek. Bekérették a terület tervrajzát is. Végül tavaly novemberben megszületett a vádirat.

A vádlott előbb kifogást emelt, aztán halasztatott. Az előző tárgyaláson bemutatták a bizonyítékokat, mostanra két tanút idéztek be.

Korábban csöppentem be a tárgyalóterembe, az ügy a bírói testület utolsó tárgyalása volt azon a napon. Így alkalmam volt még néhány ügyet meghallgatni. Volt köztük lopás, jogosítvány nélküli vezetés, ám több ittas vezetés is. A bírónő minden esetben tájékoztatta az alpereseket, amennyiben beismerik bűnüket, a kiszabandó büntetés mértékét harmadával csökkentik, ha szabadságvesztésről, illetve negyedével, ha pénzbüntetésről lesz szó. Mindenik vádlott beismerte, hogy bűnt követett el, ittasan vezetett. Ezek hamar le is zajlottak. És tolmács is volt azoknak, akik nem ismerik a román nyelvet. Különben a bíró mindenkitől, bárhogyan is hívták, megkérdezte, hogy ismeri-e a román nyelvet.

Ahogy fogytak az ügyek, fogyott a közönség is. Utolsóként következett köztisztviselőnk ügye. Tőle is megkérdezték, ismeri-e a nyelvet. Természetesen igen, így a bírónő szólt a tolmácsnak, hogy elmehet, nem lesz rá szükség. A bírón, ügyészen és jegyzőkönyvvezetőn kívül a teremben maradt az alperes, az ügyvédje, a két beidézett tanú, egyikük a lányával, és jómagam. Egyik tanút kiküldték, hogy ne befolyásolja a másik vallomása. A másik tanú lányát is el szerette volna távolíttatni az ügyvéd, azzal indokolva kérését, hogy kiskorú, ám kiderült, harmincéves. Már csak én maradtam: másfajta tanúnak. Rám is kérdezett a bírónő, s válaszoltam, hogy újságíró vagyok. Erre néhány másodperces csend állt be, s visszaültem helyemre.

Két tanú meghallgatása mennyi időbe telhet? Esetünkben hetven percet tartott!

A kikérdezés során az ügyész többször tiltakozott, mondván, hogy a kérdésnek nincs semmi köze a tárgyhoz, de a bírónő mindannyiszor megadta a szót, mondván, a tisztánlátáshoz minden elemet meg kell ismerni. Össze is zörrentek néhányszor – őszintén vagy rögtönzött jelenetként, ezt nem tudtam eldönteni.

Az első tanú az a hölgy, akinek az autóját megütötte a vádlott. Elmondta, az út szélén parkolt, az unokája a hátsó ülésen aludt, ő meg rá vigyázott, a sofőrülésen ülve. Egyszer csak egy másik autó nekiment az övének, pontosan az unokája felől ütve meg azt. Kiugrott a kocsiból, kérdőre vonta a másik vezetőt, de az arra sem méltatta, hogy az ablakot lehúzza, majd még kétszer nekiment a kocsijának. Aztán jöttek a rendőrök.

A védőügyvéd egy csomó kérdést tett fel: hol parkolt, hogyan, milyen típusú gépkocsi ütötte meg, maradt-e valamilyen kárral? A nő nem emlékezett pontosan, milyen típusú volt a kocsi, de arra, hogy kék, igen. A kocsija nem károsodott, mondta. A nyomozás során azt nyilatkozta, hogy megkarcolták – vetette ellen az ügyvéd. Ó, hát tizennégy éves kocsi, nincs kifogástalan állapotban. Az ügyvéd többször megkérdezte, hol is álltak az autók, az úttesten vagy azon kívül. A hölgy végül azt mondta, félig azon. Erre a jogász elővette az iratcsomót, s mutatta a újrajátszás során készült felvételt, s megkérdezte: így volt? Igen, jött a válasz. Látja azt a csíkot. Így volt-e? Igen. Akkor miért mondta, hogy félig az úttesten? Jól összezavarta, végül már azt mondta a tanú, rég volt, nem emlékszik pontosan.

Következett a másik tanú. Ő az egyik rendőr, aki a tett színhelyén volt. Hangos női hangra figyelt fel: uram, miért ment neki a kocsimnak? Bent alszik az unokám! – hallotta. Aztán látta, hogy a kocsi többször – nem tudja pontosan, hányszor – előre-hátra manőverezés közben nekiment az előtte állónak. Társával odamentek, és igazoltatták a férfit, aki szemmel láthatóan ittas volt. Hívták a közlekedésrendészeti járőrt, aki megjött, és alkoholszondába fújatta a vétkest. A vád ittas vezetés, de ezen a tárgyaláson ennél több szó nem esett az ittas vezetésről. Az ügyvéd ezt a tanút is jól megforgatta. Vele is eljátszotta, hogy úttesten volt-e az autó? Tőle is megkérdezte, látja-e a csíkot a felvételen. Tudja, mit jelent? Ön nem közlekedésrendész, tehát nem ismeri a forgalmi jeleket – vonta le a következtetést. A rendőr mondta, hogy délután hat óra körül történt az eset, ezt onnan tudja, hogy hatkor járt le a munkaideje. Az ügyvéd lecsapott. Ön állította ki a jegyzőkönyvet? Munkaidőn kívül hogyan állít ki jegyzőkönyvet?

Napnál világosabb, hogy az ügyvéd arra hajt, hogy megkérdőjelezze a tanúk szavahihetőségét, valamint azt akarja bizonyítani, hogy az ittas vezetés nem az úttesten történt.

Az eset helyszínén, az orvosi rendelő előtt valóban felfestettek egy csíkot. A csíkkal elválasztott rész is aszfaltozott. Hogy ez nem lenne közút?! A közút meghatározás szerint nemcsak az úttestet tartalmazza, hanem az útpadkát és a sáncot, illetőleg az esővízcsatornát is.

No meg ebben az esetben emberek testi épsége került veszélybe. De erről nem esett most szó. Kíváncsian várjuk a végzést. A következő tárgyalást három hónap múlva tartják, arra is beidéztek két tanút, egyikük a szemtanú rendőr társa.

A teremből kijövet megkérdeztem a román állam megyei hivatalvezetőjét, gondolt-e arra, hogy lemondjon tisztségéről? (Zárójelben jegyzem meg, hogy nemrég egy sepsiszentgyörgyi illetőségű államtitkár azonnal lemondott, miután ittas vezetésen kapták, leheletében háromszor kisebb szesztartalommal.) Miért mondana le! – vágott vissza. Lássuk, hogyan végződik a per, tette hozzá.