Farkas Réka
Nagy dérrel-dúrral, kormányülésen való személyes jelenlétével indította útjára Klaus Iohannis majd hét évig dédelgetett Művelt Románia programját, ám bármennyire igyekszik az elnök a román oktatást megmentő reformként eladni csapata munkáját, egyelőre több a kifogás és a kérdőjel, mint a dicséret.
Sokak szerint továbbra is alapvető gond, hogy a több mint százoldalas dokumentum fellengzős kijelentések és ígéretek halmaza, konkrét megoldást alig kínál. Egy nemzetközileg elismert román oktatási szakember szerint már az alapdefinícióval is probléma van, mert az oktatást nem tudományként kezeli, a nagy számok törvényét segítségül híva, azzal próbálja igazát bizonyítani, hogy felsorolja: 64 intézmény, civil szervezet, helyi és központi hatóság 12 400 tagjával konzultálva született a dokumentum. Csakhogy valami, amit sokan állítanak, még nem lesz igaz vagy jó minőségű. Példaként említi, hogy szívproblémák esetén hiába kérjük ki 16 szomszédunk, barátunk véleményét, jobban járunk, ha egyetlen szakértőre, az orvosra hallgatunk.
Ugyanakkor azt még a laikus is látja, hogy Iohannis nagy reformkísérlete mintha nem a jövőbe, hanem a múltba tekintene. A líceumi felvételik visszavezetése, az V–VIII. osztály során szerzett jegyek semmibe vétele, a tetszés szerinti képességvizsga nem sok jót ígér, pontosabban egy szűk rétegnek jár csupán kedvében: az elit iskoláknak és a legjobb tanulóknak. Igen fura az egységes érettségi visszavezetése is, ahelyett hogy differenciálttá, többlépcsőssé tették volna azt. Van, aki a szakiskolákért aggódik, más amiatt, hogy teljesen lebutítják majd a vizsgákat, hogy mindenki elvárásainak megfeleljenek. Tiltakoznak a szülői szövetségek, a diákok, azok is, kikkel állítólag konzultáltak a sok éves folyamat során.
Úgy tűnik, hiába van tele nagy és fontos ígéretekkel – például, hogy a funkcionális analfabetizmust 50 százalékkal csökkenteni kell vagy mérsékelni szükséges az iskolaelhagyást –, Iohannis nagy projektjéből éppen az eredményeket hozó gyakorlati megoldások hiányoznak. Arról ne is beszéljünk, hogy ebből az ötletegyvelegből nem születhet egy-két hónapon belül átfogó, új oktatási törvény, ennek kedvező esetben is legalább egy év a kifutása. A kormánypártok egyetértenek, ám az ellenzék már kevésbé, hiányzik a társadalmi, politikai konszenzus, ami egy ily fontos reform hosszú távú megvalósítása esetében elengedhetetlen. Iohannis nagyra fújt lufija hamar kipukkanhat, ám nagyobb baj, hogy a román oktatás marad ott, ahol jelenleg is van: a béka hátsófele alatt.
