Az egyik egyenesen nevetséges az általános választások előtti huszadik napon (nem véletlen, hogy együtt ötölte ki a demokrata-liberális konglomerátum és a nagyromániások tábora, akik úgy félnek a november végi parlamenti voksolástól, mint ördög a tömjéntől), a másik lehetséges kimenetele még zavarosabb az előbbinél. Mert mi van, ha elutasítják a kormányrendeletet, s a mostani kabinet mégsem fizet, sem visszamenőleg, sem napra készen, hanem önként lemond inkább, s a felelősséget áthárítja a választások után felállítandó kormányra?! A helyzet bonyolult, mert eme választásokat valakinek csak le kell vezényelnie, s az nem más, mint maga a kormány és a területi kormányszervek, illetve a központi és területi választási testületek, melyeknek biztosítaniuk kell a voksolás, a szavazatszámlálás és a mandátumhitelesítés korrektségét és elfogulatlanságát. Hát itt is baj és zűrzavar ütötte fel a fejét, s valami hegy alatti kapkodás jellemzi e testületek lehetséges ténykedését (most kollégiumoknak nevezik őket), mert felmerült már az elképzelhető részrehajlás gyanúja. Hogy e ,,részrehajlásnak" kik lennének a kedvezményezettjei — a liberálisok, a demokrata-liberálisok, a szocdemek? —, nos, ez nem tiszta, mint ahogyan az is zavaros, mit is tehetnek az államhatalom különböző szervei egy ilyen kaotikus helyzetben?!

Szó, ami szó: még nagyon kiéretlen ez az egész romániai demokrácia, s bár az egyéni választókörzetes szavazást a civil szervezetek kezdeményezték, a végül elfogadott hibrid változatot sem a hatóságok, sem a ,,civilek", sem a jogásztársadalom nem magyarázta el érdemben a választópolgárok tömegeinek, melyek egy kicsit úgy állnak a ,,nagy demokratikus vívmány" előtt, akár borjú az új kapufélfáknál. Voltaképpen nehéz is megmagyarázni, mert a rendszer — hasonlóan minden más hibrid ötlethez — nehezen fogja szolgálni a politikai osztály megújulását, egyáltalán nem nyújt garanciát arra, hogy a választások háza tájáról száműzzék a korrupciót, a tehetősek szavazatvásárlási lehetőségeit.

Ez az egész novemberi zűrzavar a Nagyrománia Párt malmaira hajtja a vizet, hiszen ez a fasisztoid, idegengyűlölő gyülekezet küzdött eddig is legvehemensebben az egyéni választókörzetek ellen, tudva tudván, hogy ezzel a szisztémával (bármennyire kétbalkezes is legyen!) ők aligha jutnak be a parlamentbe, mert még azt a kiskapus feltételt sem tudnák teljesíteni, hogy három szenátori és hat képviselői hely elnyerésével legalább labdaszedők lehessenek.

Föltevődik a drámai kérdés: tulajdonképpen várja az ország lakossága ezt a választást? Biztos, igen, mert a mostani zűrzavaros állapotok csak ronthatnak az ország dolgain, ha nem öntünk tiszta vizet a pohárba.