Sokaknak nem tetszik, a természetvédők máris tiltakoznak, de nagy lépés történt a lassan a fél országot sújtó medveprobléma megoldása felé (mondom: fél országot, hiszen a barna medvével már Arad megyében is találkozni lehet – hol van ez az országrész a barna medve természetes élőterétől?): az azonnali beavatkozás lehetőségét biztosító sürgősségi rendelet nagy lépés Tánczos Barna környezetvédelmi minisztertől.
Hogy miket mondanak az ellenzők? Például azzal érvelnek, hogy nem lehet tudni, mekkora az ország medveállománya. A 2016-os (ne taglaljuk, mennyire megbízható) legutolsó felmérés szerint az egyedszám mintegy 6000–6500-ra tehető. Ezt az hiszi, aki akarja, a felmérés hitelességéről jobb, ha nem is beszélünk, hiszen a számlálásból kihagyták az erdőjárókat, a vadászokat. Ki ismerné náluk jobban a területek valódi helyzetét? Azok, akik a bukaresti tizedik emeletről, ilyen vagy olyan, állami vagy civil szervezeti irodából urai a helyzetnek? És – ami nem mellékes – sokan közülük nem kis pénzért, országos vagy uniós költségvetésből teszik ezt.
Aztán azt mondják: jó, hogy a sürgősségi beavatkozás első lépései között van az áttelepítés, de mi lesz, ha senki sem fogadja a száműzetésre ítélt barna medvét? Jó kérdés, mert volt már ajánlat nyugati országok felé – vigyék a medvéket. Nem kellettek (habár onnan is sok pénz jön a medvék úgynevezett védelmére).
A rendelettervezettel kapcsolatban azonban egy kérdésünk lehet. Ha már minden lehetőséggel rendelkezik a veszélyes medvék eltávolításával megbízott csapat, ki teheti meg a végső lépést: a medve kilövését? Mert vadászfegyvert nem lehet használni lakott területen belül – ezt a fegyvertartási jogszabály szögezi le, ha valaki megteszi, egy perc múlva engedély nélkül marad, elkobozott fegyverrel, és várhatja, milyen büntetést rónak ki rá. Ott vannak a csendőrök, ők is fegyveresek. De megint törvény mondja: vadállatra csak vadászfegyverrel lehet lőni. Az évtizedek óta használt Carpați típusú pisztolyok már kimentek divatból, helyettük ma már 9 milliméteres, automata fegyverek díszelegnek a tokokban. Mindegy, a fejlődés nem segít medveügyben, a katonai az katonai, és nem vadászati lőszer.
És akkor ki fog lőni? Mert lőni kellene, ezt mondhatjuk azok nevében, akiket megcsonkolt a vad, akiknek – anyagiakban, haszonállatokban, termésben számolva – komoly károkat okozott a medve. Bárhogyan nézzük: szerfelett elszaporodtak az egykor erdők mélyén meghúzódó életet folytató Ursus arctosok...
