Kulcsár-Terza József az „Isten hozott haza titeket!” szavakkal köszöntötte a két vármegyést, akiket a megjelentek tapssal fogadtak. „Nehéz pillanat ez, nehéz megszólalni, jómagam és barátaim már rég várjuk, hogy Beke István és Szőcs Zoltán hazajöjjön, legyenek a családjaikkal, legyenek velünk. Én attól féltem, hogy soha nem fognak hazajönni, féltem, hogy valami fog történni, valami nagyobb baj, de hála a Fennvalónak, Isten segedelmével megéltük ezt a pillanatot, aminek nagyon örvendünk. Azt is el kell mondani, hogy hazatérésükkel nincs vége a harcnak, be kell bizonyítaniuk, hogy ártatlanul ültek börtönben. Minden magyar ügyet, ezt is beleértve, Európába, a világ elé kell vinni, hogy tudják meg, itt, Romániában, hogyan bánnak velünk és milyen sorsunk van” – mondotta a honatya.

A kézdivásárhelyi fiatalok sajtótájékoztatóját óriási érdeklődés övezte

Beke István elmondta: köszönettel tartoznak mindenkinek, akik felkarolták ügyüket, hittek bennük és ártatlanságukban, kitartottak mellettük, hittek az igazságban. Külön kiemelte Kulcsár-Terza Józsefet, aki mindvégig kiállt mellettük és segített nekik. Megjegyezte, tizenegy nap híján négy évig volt a rácsok mögött. A börtönben két dolog hiányzott – hangsúlyozta – a szabadság és minden, ami vele jár.

Szőcs Zoltán elmondta: az erdélyi magyar sajtó mindig tisztességesen állt ügyük mellé, mindig az igazságot írták le, nem ferdítették el hazugságokkal és provokációkkal. Megtehette volna annak idején, hogy Franciaországból nem jön haza, hanem elmegy egy kicsit nyugat felé. Amikor megkapták az első ítéletet, illetve felmentették őket, másfél évig bármit megtehettek volna, de ők tisztességesen megvárták a végső döntést, mert hittek Istenben és az igazságban. „A sors így hozta, és a magyar embernek vállalnia kell a sorsát, felemelt fejjel mentünk a börtönbe, és úgy érzem, felemelt fejjel jöttünk is ki onnan. Nem volt könnyű, de végigcsináltuk. 1112 napig voltam bezárva. Nagyon vártuk a július 19-i napot, hittünk benne, de leginkább Istenben. „Nem volt példa arra, hogy valakit terrorizmussal vádoljanak, és teljes egységben álljon ki mellette a szülővárosa, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság. A bíróság három alkalommal is szabadlábra helyezett, és még mindig ott voltam, ilyenre a feketehalmi börtön történetében még nem volt példa. Azoknak, akik megöltek két embert, s huszonöt évet kaptak érte, joguk volt a börtön területén dolgozni, nekünk nem lehetett, mert mi veszélyesek voltunk. A terrorizmus vádja végigkísért minket” – mondotta Szőcs Zoltán.

Beke István

Újságírói kérdésekre válaszolva elmondták, ügyük csak Romániában zárult le, de ott van a strasbourgi nemzetközi bíróság, ahol már iktatták a beadványukat, és az már át is ment az első szűrővizsgálaton, az ottani testület hibákat, emberjogi sérelmeket talált a román igazságszolgáltatási folyamatban, tehát tárgyalásra lehet számítani. Hogy mikor, azt még nem lehet tudni. Van remény Strasbourgban – vélekedett Beke István.

Arra a kérdésre, hogy éreztették-e velük azt, hogy „székely terroristák”, elmondták: voltak apropózások, de erősen nem érezték, hogy ezért megkülönböztetés érné őket. Mindketten a családjukkal szeretnének minél több időt eltölteni, de a négy évet már nem lehet bepótolni. Szőcs Zoltán – bevallása szerint – a legtöbbet azért szenvedett, mert hosszú ideig nem láthatta időközben megszületett kisfiát.

Szőcs Zoltán

Négy évig nem vállalhatnak semmiféle közéleti szerepet, mindketten meg szeretnének maradni egyszerű székely embereknek, akik eddig is voltak – jött a válasz arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, hogy közéleti szerepet vállaljanak a jövőben. Szőcs Zoltán összefogásra szólította fel nemzettársait, mert meglátása szerint „széthúzva gyengék vagyunk, az erdélyi magyarok csak egymásra számíthatnak, mástól ne is várjanak segítséget, ha egymáson nem segítünk, újra kell építeni a közösséget, mert a közösségnek ereje és jövője van”. „Kirakatper volt, semmit nem tudtak ránk bizonyítani, de elérték a céljukat, példánkkal megfélemlítették az erdélyi, illetve a székelyföldi magyarságot, és felszámolták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat” – hangsúlyozta Beke István.

Összefogásra szólítanak

A sajtótájékoztató végén Kulcsár-Terza József képviselő kiemelte, azért állt az ügy mellé, mert tudta, hogy mindketten ártatlanok, és azért kerültek börtönbe, mert jó magyar emberek, akiket nem volt szabad magukra hagyni, ezért is látogatta meg őket rendszeresen minden hónapban. Ő is összefogásra hívott fel, mert „másképpen nem fogunk megmaradni.”