Igen, meghurcoltatásukról, mert miként ők maguk, az erdélyi magyarok elsöprő többsége, sőt, még számos román ajkú is koncepciós eljárásként tekint erre az ügyre. 2018. július 4. óta, amikor terrorizmus vádjával öt-öt esztendő letöltendő börtönbüntetésre ítélték a két felsőháromszéki férfit, sokan követték a székelyföldi terrorvád epizódjait. A filmkockák, történések pontos egymás mellé helyezése még jobban rávilágít az ügy furcsaságára, elkötelezett fiatal történészek, politológusok, szociológusok írhatnak majd e témáról alapos, kordokumentum-értékű tanulmányokat. Ki kell ugyanis minél előbb bogozni a szálakat, bizonyítandó, hogy valóban koncepciós eljárásról, a székelyföldi magyarság kollektív megbélyegzéséről, megalázásáról szól-e ez a különös, elmúltnak vélt időkre emlékeztető történet.

Az eddig ismert tények ugyanis arra utalnak, hogy a székelyföldi terrorvád egy felduzzasztott, emocionálisan feltupírozott ügy, melynek egyértelmű és jogszerű igazolásához az illetékes hatóságok nem tudtak hitelt érdemlő bizonyítékokat felmutatni. A két férfit a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség állította bíróság elé, mert lehallgatott beszélgetéseikből és a Beke István lakásán talált petárdákból arra következtettek, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, a december elsejei román nemzeti ünnepre szervezett katonai ünnepségen. A vád azonban olyannyira ingatagnak bizonyult, hogy az első fokon eljáró Bukaresti Táblabíróság az ügyészség által összeállított vádirat nagyobb részét megalapozatlannak tartotta, és csak annyi börtönbüntetést rótt ki rájuk, amennyit már korábban vizsgálati fogságban töltöttek. Persze, az ügynek folytatódnia kellett, a dossziékat legyártók nem érhették be ennyivel, s a két fiatalember ellen úgy kellett eljárni, mintha valóban nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének.

Pedig alapos a gyanú, hogy mesterségesen kreált ügy kárvallottjai ők. Hiszen lehet-e hangzatosabbat kitalálni, mint hogy Kézdivásárhely főterén Románia nemzeti ünnepén székely fiatalok bombát akartak robbantani, s azt a titkosszolgálatok megakadályozták? A koholt vádirat és az ítélet eltitkolt indoklása mellett elég az idősíkokat közelíteni egymáshoz, s rögzíthető: 2015 decemberében vagyunk, pár héttel csupán október harmincadika, a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia után. Hatvannégy áldozat, lemondó kormány, válság, országos méretű felháborodottság. Ebben a feszült társadalmi és politikai környezetben kellett egy olyan fejlemény, amely eltereli valamelyest a figyelmet a szörnyű tűzesetről. Következhettek tehát a székelyföldi, állítólagos terroristák, pontban december elsején.

Mint oly sokszor, most, 2021 júliusában is feltehető a kérdés: még meddig írhatják gyalázatos forgatókönyveiket a ’89 előtti szekusok mai utódai?