Kevés olyan gomba van, mely annyira jellegzetes illatú, mint az ízletes tőkegomba (Kuehneromyces vagy Pholiota mutabilis). Mézre, illetve gyümölcsre emlékezteti az őt szaglászót, s ha jól megkészítik, finom az íze is. Kis kalapjait régóta lesem az erdőt járva, és főleg a szag az, ami nem engedi, hogy súlyosan mérgező, hozzá nagyon hasonlító gombával tévesszem össze, amely lisztszagú s főleg fenyőkön terem.
Kalapja 2–8 cm átmérőjű, okkeres színű, majd kifakul, felülete lecsupaszodó. Lemezei rozsdabarnák, tönkjén múlékony, barnás színű gallér van, amely felett a tönk csupasz, alatta viszont finom, barnás színű pikkelykékkel díszített. Főleg lombos fák tuskóin, sokszor nagy csokrokban nő. Finom, ehető gomba, de könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező fenyves turjángombával (Galerina marginata).
Viszonylag kevés az olyan gomba, amelynek a székelységben ne lenne népi neve, máshol viszont igen, bár elég kis számban és kevés helyen. Ilyen az ízletes tőkegomba is. Előfordul, hogy név nélkül ismerik (például a Délvidéken, Drávaszögben), s az szintén, hogy nevét több gombára is vonatkoztatják, például: bokrosgomba, csoportgomba, jegenyefagomba, tőkegomba. A magyar nyelvterület nyugati, északi és déli vidékein számít valamennyire ismertnek, középen és keleten kevésbé. Íme, mely népi neveit ismerjük eddig: bokrosgomba (Kétgút, Bereg), csoportgomba, csuportgomba (Ipoly mente), csopros tuskógomba (Szaporca, Ormánság), diófagomba (Ormánság, Kémes), hársfatőkegomba (Szentgál, Bakony), jegenyefagomba (Szekszárd, Tolna m.), nyári potypinka (Tolcsva, Zempléni-hegység), tőkegomba (Buják, Nógrád m., Felsőtárkány és Tarkő, Bükk, Borsod m.), törzsökgomba (Tormafölde, Göcsej).
Népi nevének legkeletibb előfordulása Kárpátaljáról való. A beregszászi gombavizsgáló látott már ízletes tőkegombát bokrosgombaként árusítani, bár általában ez azon a vidéken a gyűrűs tuskógomba neve.
Étkezésre való felhasználása elterjedt, ahol ismert, de sajátos megkészítési módjáról nem tudunk.
Zsigmond Győző
