Pénteken hivatalosan is elrajtolt a 32. nyári olimpiai játékok, amelyen két sepsiszentgyörgyi hölgy is képviseli városunkat, ugyanis a birkózó Incze Kriszta mellett Györgyi Gizella Viola kosárlabda-játékvezető is a japán fővárosban szerepel. A 35 éves bíró a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub egykori kosárlabdázója, tanulmányait a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezte, majd Nagyváradon járt egyetemre. 2009-ben tapasztalatszerzés céljából Norvégiába költözött, viszont határozottságának, alázatának és kitartó munkájának köszönhetően kiváló lehetőség nyílt előtte, amelyet tétovázás nélkül megragadott. Immár tizenkét éve Norvégia harmadik legnagyobb városában, Trondheimben él, jelenleg főállásban a Norvég Kosárlabda-szövetség munkatársa.
– Ahogy a sportolóknak, úgy nyilván a játékvezetőknek is különleges, rendkívüli élmény lehet egy olimpián részt venni és mérkőzéseket vezetni. Van „versenyláz” benned?
– Az olimpiai részvétellel egy sportolónak vagy egy játékvezetőnek a legnagyobb álma válik valóra. Efelől nincs kétségem. Úgy gondolom, a verseny előtti izgalom természetes. A sportpszichológusunk megosztotta velük dr. Rob Gilbert egyik idézetét, amit kedvelek, és amire mindig igyekszem gondolni: „Rendben van, ha pillangók vannak a gyomrodban. Csak vedd rá ezeket, hogy alakzatban repüljenek.”
– Szakmailag mit jelent számodra az olimpiai részvétel?
– A Nemzetközi Kosárlabda-szövetség megbízott bennem, így az elmúlt években több nagyszerű lehetőséget biztosított számomra. 2013 óta vagyok nemzetközi mérkőzéseken is bevethető játékvezető, az olimpiai részvétel már nyolc éve az álmom volt. Nem befolyásolhatjuk azt, hogy milyen versenyekre neveznek, viszont a felkészülésünkre teljes mértékben hatással vagyunk. Számomra hatalmas elégtétel, hogy láthatom, a kemény munka kifizetődik.
– Hogyan zajlott a közvetlen felkészülésed, a FIBA előírt nektek valamilyen programot?
– Minden nagyobb esemény előtt sajátos felkészülést végzünk, amely három hónappal a verseny előtt kezdődik. Az erőnléti edzőnk egy személyre szabott edzéstervet ad, majd figyel minket és kiértékeli a teljesítményünket. Az igazi főpróba közvetlenül az olimpia előtt a Lettországban rendezett 19 év alatti fiú-világbajnokság volt. Ez a verseny képezte számunkra az alapot, hiszen a Tokióba utazás előtt már nem volt lehetőségünk újabb felkészülésre. Volt három intenzív napunk, amikor reggeltől estig előadásokat tartottak nekünk, valamint a pályán is gyakoroltunk és videókat elemeztünk. Nem is említve azt, hogy minden mérkőzésünk után kiértékelést kapunk videókkal alátámasztva.
– Tudod már, hogy a csoportkörben milyen mérkőzéseket vezetsz?
– Általában 24 órával a mérkőzés kezdete előtt nevezik ki a játékvezetőket, így egyelőre nem tudom, hogy milyen mérkőzésekre neveznek. Harminc játékvezetőt küldtek az olimpiára, viszont egy meccsnapon legfeljebb 16 bíró tevékenykedik, a másik 14 pedig vár a lehetőségre. Nagyon remélem, hogy feladatot kapok, teljesen mindegy, hogy melyik csapat játszik, vagy épp a verseny melyik szakaszában vagyunk.
– A korábbi tornákon milyen szakmai tapasztalatokkal, ha úgy tetszik, „referenciákkal” felvértezve utaztál Tokióba?
– Említettem, hogy júliusban a 19 év alatti fiú-világbajnokságon fújtam a sípot, előtte meg a francia–spanyol közös rendezésű női Európa-bajnokság játékvezetője voltam. Részt vettem az olimpiai kvalifikációs tornán Szerbiában, korábban pedig több korosztályos világbajnokságon és kontinenstornán is jelen voltam, Ausztráliában is vezettem mérkőzéseket a Nemzetközösségi Játékokon, akárcsak a tajvani nyári Universiadén, valamint 2019-ben a lett–szerb közös rendezésű női Európa-bajnokságon is szerephez jutottam. 2013 óta rendszeresen vezetek női európai kupamérkőzéseket, az elmúlt idényben kijelöltek az Euroligában az egyik negyeddöntőre, az Európa-kupában pedig a négyes döntőre.
Fotó: FIBA
– Tokióban nézők nélkül rendezik a játékokat. Bár az elmúlt idény során hozzászokhattatok az üres lelátókhoz, mit gondolsz, milyen hatással lehet az olimpiai mérkőzések levezetésére, hogy nem lehetnek szurkolók?
– Nézők előtt pályára lépni mindig nagyszerű érzés, viszont igyekszem nem koncentrálni az olyan tényezőkre, amelyeket nem tudok ellenőrzésem alatt tartani. Ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnunk, csak remélni tudom, hogy vezethetek mérkőzést és egészségesen térhetek haza.
– 2020 a játékvezetőknek sem lehetett könnyű, több hónapot kihagytatok a bajnokságok leállása miatt. Be lehet rozsdásodni?
– Természetesen minket is érintett a leállás, hiszen a szokásossal ellentétben ezúttal minden héten nem vezettem mérkőzést, így érthető, hogy kicsit kiestünk a formából. Fizikálisan is nehéz volt, viszont rendszeres edzéssel szinten tudtuk tartani magunkat. A kihagyás utáni első találkozókon éreztem, hogy a reakcióidőm és a helyzetek feldolgozása kicsit berozsdásodott. Sokat segített, hogy videókat néztünk, azonban mégsem hasonlítható össze azzal, amikor a pályán bele kell fújni a sípba.
– Egy mérkőzés előtt milyen gondolatok keringenek benned?
– Igyekszem az egyszerűségre törekedni és az alapokra koncentrálni. Minden mérkőzés előtt elvégzem a házi feladatom, ami azt jelenti, hogy videót nézek a csapatok mérkőzéseiről és a játékvezető társaimról, valamint készítek egy akciótervet magamnak. Úgy gondolom, a felkészülés a siker kulcsa, és arra törekszem, hogy a meccs előtt ne gondoljak másra.
– Hogyan kezeled azokat a játékosokat és edzőket, akik megkérdőjelezik a döntéseidet?
– Minden attól függ, hogyan kérdőjelezik meg a döntéseimet. Szeretek kommunikálni a játékosokkal és az edzőkkel. Nincs azzal problémám, ha válaszolnom kell a kérdéseikre, amennyiben tiszteletteljesen viszonyulnak hozzám.
– Amúgy mikor és hogyan kezdődött a játékvezetés iránti érdeklődésed?
– 19 éves voltam, amikor elkezdett érdekelni a játékvezetés. Emlékszem, hogy abban az időben egykori edzőm, Pál Mária megkért, hogy a gyerekeknek vezessek egy mérkőzést, és nagyon megtetszett. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol minden elkezdődött.
Fotó: FIBA
– Mikor volt az a fordulópont, amikor úgy érezted, hogy lehet helyed a nemzetközi körforgásban?
– Miután befejeztem az egyetemet Nagyváradon, Norvégiába költöztem. Ekkor már öt évet tevékenykedtem játékvezetőként a román bajnokságokban. Az volt a tervem, hogy egy évet maradok az északi országban, tapasztalatot gyűjtök, megnézem, hogy milyen külföldön élni. Első teendőm volt, hogy megkerestem a legközelebbi kosárlabdaklubot, és engedélyt kértem, hogy bejárhassak edzésekre. Nem sokkal később rájöttem, hogy vezethetek mérkőzéseket Trondheimben, minden nevezést elfogadtam, így a hétvégéim zsúfoltak voltak. A helyi megfigyelők megnézték, hogyan tevékenykedem, és jó visszajelzéseket kaptam. Egy évvel később meghívtak a norvég játékvezetői találkozóra, természetesen elfogadtam a felkérést, és elhatároztam, hogy kicsit tovább maradok Norvégiában. A bírói testület vezetője akkor azt mondta, ha szeretném, két éven belül nemzetközi játékvezető lehetnék. Sokat nem hezitáltam, azt hiszem, jó időben voltam jó helyen.
– Eddig körülbelül hány mérkőzésen fújtad a sípot? Melyik volt karriered három legemlékezetesebb mérkőzése?
– Szerencsém volt, mivel számos nemzeti és nemzetközi mérkőzést vezethettem, de nem tudnék egy hozzávetőleges számot mondani. Nagyon emlékezetes volt 2017-ben az Universiade bronzmérkőzése, ahol a házigazda Tajvan játszott telt ház előtt, vagyis 15 ezer ember követte a helyszínen a mérkőzést. Szintén ebben az évben fújhattam a sípot először férfi bajnoki döntőn Norvégiában. Telt ház előtt nagyon intenzív játék zajlott a pályán. 2018-ban az ausztrál Nemzetközösségi Játékokon is szerephez jutottam, ekkor először vezethettem nemzetközi férfi mérkőzést. A házigazda Ausztrália és Kanada játszott csoportmérkőzést. Arra emlékszem, hogy minden nagyon gyorsan történt a pályán. Végül ez a két csapat játszotta a döntőt is.
– A nemzetközi szövetség nagy erőfeszítéseket tesz, hogy minél több női bíró tevékenykedjen. Milyennek látod a szebbik nem helyzetét a sportágon belül?
– A júliusi 19 év alatti fiú-világbajnokságon a 28 kinevezett játékvezetőből nyolc nő volt, ráadásul egy nő helyet kapott a bronzmérkőzésen és egy a döntőben. Ez mindenképp jó előjel, így remélhetőleg a jövőben majd nem lepődnek meg, ha férfi nemzetközi tornákon nők is vezetnek mérkőzést. Még mindig hosszú út áll előttünk, de hiszem, hogy a helyzet egyre jobb lesz.
– Szerinted milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető váljék?
– Véleményem szerint elkötelezettnek kell lenni, és fel kell készülni arra, hogy sokat kell dolgozni. Alázatosan kell a mérkőzéseket vezetni, és mindig tudatában kell lenni annak, hogy szolgáltatást nyújtasz. Ez a szakma rangsorolást igényel. Nem szeretem azt mondani, hogy fel kell áldozni az időt, mert az negatívan hangzik. Inkább azt mondom, hogy nehéz döntéseket hozunk arról, milyen módon töltjük az időnket a hétvégéken és a szabadságokon. A játékvezetést választjuk ahelyett, hogy a családdal vagy a barátokkal töltenénk az időnket. A döntést meghozni nem könnyű, de ezt tesszük a pályán is. Döntünk, néha nem népszerűen, viszont helyesen.
– Mik a terveid a jövőt illetően?
– Mindenképp szeretném folytatni a játékvezetést, és majd meglátjuk, hogy meddig tudom művelni. Magától értetődő, hogy az olimpiai részvétel mögé tehetek egy hatalmas pipát, viszont a jövőben szeretnék férfi nemzetközi mérkőzéseken szerephez jutni.
