Magyar nevek is szerepelnek az idei UNITER-díjazottak között, az egyik a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, melynek Röviden című produkciója a legjobb televíziós/teleplay előadás díját nyerte el. Az előadást a sepsiszentgyörgyi Zakariás Zalán rendezte, aki július elsejétől a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője. A díjról és győri nagy vállalásáról is kérdeztük.
Múlt hétfőn késő este a bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színházban tartották a Román Színházi Szövetség (UNITER) idei díjátadó gáláját, amelyen kiosztották a román színházi szakma legrangosabb elismeréseit. A Samuel Beckett szövegeiből készült székelyudvarhelyi produkció mellett Kató Emőke kolozsvári színésznőt is díjazták: a Reactor független színházi társulat Minden, amit elvett tőlem Alois című, kétnyelvű (román–magyar) előadásában nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő díját vehette át.
Zakariás Zalán így vallott az általa rendezett előadás díjáról: „Nagyon megtisztelő számomra ez a díj, mely egészen váratlanul ért, ugyanis csak az volt a célunk ezzel a produkcióval, hogy párszor levetíthessük online felületen. 2020 decemberében csak online előadásokat lehetett tartani, mi pedig ehhez a helyzethez próbáltunk alkalmazkodni, kicsit nagyobbat álmodva a szokásosnál az udvarhelyi Duna Stúdió filmes stábjával. Megpróbáltuk filmes eszközökkel megszólaltatni Beckett rövid színházi szövegeit, mely kísérletből olyan produkció született, amelyet nagyon nehéz lenne behatárolni a film és színház között. Én úgy érzem, hogy találtunk egy járható utat Beckett rövid szövegei felé, melyek nagyon nehezen alkalmazhatóak színpadra, és elsősorban ezt értékelte az UNITER. Már tizenöt éve együtt dolgozom az udvarhelyi társulattal, nagyon fontos előadásokat készítettünk közösen, számomra ennek a közös munkának az elismerését jelenti ez a díj.” A Rövidek című előadás július 28-ig megtekinthető a Tomcsa Sándor Színház Facebook-oldalán.
A győri kihívás
A rendezőt arról is kérdeztük, hogyan vezetett az útja a Győri Nemzeti Színházhoz. Mint elmondta, sok jó barátja van a szakmában, köztük Bakos-Kiss Gábor, a budapesti Nemzeti Színház színésze, aki pályázni készülvén a győri színház főigazgatói állására, őt kérte fel, hogy művészeti vezetőként legyen társa ebben a vállalkozásban. Közösen adták le tehát a pályázatot, amely sikerrel járt.
„Ez egy olyan szakmai kihívást, előrelépést jelent számomra, amire nem tudtam nemet mondani. Egy ekkora intézmény vezetése rendkívül felelősségteljes munkával jár, de olyan viszonyrendszert, nemzetközi kapcsolatokat is jelent, amelyek hosszú távon is gyümölcsözőek lehetnek számomra. Ezért vállaltam el” – fogalmazott Zakariás Zalán. Döntésében az is fontos szerepet játszott, hogy feleségének, Bereczki Ágotának felajánlották a vezető dramaturgi állást a győri színháznál, tehát a család is mellette van, párjával és két kisgyerekével együtt költözött ki ideiglenesen Magyarországra.
Július elsejétől nevezték ki művészeti vezetőnek, de már korábban elkezdte ott a munkát, ugyanis össze kellett állítaniuk a következő évad műsorát. Áprilisban egyéni megbeszélést folytatott a társulat minden tagjával, utána néhány hét alatt a meghívott rendezőkkel közösen elkészítették a jövő évad 13 új produkciójának szereposztását. A rendezők egy részét már ő kérte fel a társulattal való együttműködésre, például a sepsiszentgyörgyi Dávid A. Péter, Márkó Eszter, a nagyváradi Tóth Tünde és egy bukaresti rendező, Vladimir Anton is az ő felkérése nyomán dolgozik Győrben a következő évadban. Természetesen ő maga és az igazgató is rendezni fog.
A Győri Nemzeti Színház Magyarország egyik legnagyobb színháza minden szempontból. Színpadának nyitása a budapesti Nemzeti Színházénál is nagyobb, és a mélysége is ugyanolyan méretű. A társulat is nagy, a bérletrendszer is, és nagyon erős zenés hagyományai vannak a győri színháznak: a budapesti Operettszínház után talán a győri a leghíresebb zenés színház Magyarországon, melynek saját szimfonikus zenekara, énekkara, tánckara van.
„Teljesen más lépték van itt, mint egy kisvárosi színházban. Amikor az egész társulat összegyűlt, és a műszaki alkalmazottakkal együtt mind leültek a nézőtéren, több százan voltak. Megijedtem, mert olyan volt, mintha egy hadsereghez beszélnék...” – mesélte nevetve Zakariás Zalán. Hozzátette, számára az a legizgalmasabb ebben a munkában, hogy olyan közegbe került, ahol őt senki sem ismeri, ahol újra meg kell küzdenie minden ember figyelméért, bizalmáért.
Közeli-távoli célok
Vezetőként próbál úgy megnyilvánulni, hogy követendő utat mutasson az alkalmazottaknak, igyekszik kialakítani egy olyan társulati légkört, amelyben mindenki jól érzi magát. Az utóbbi évek során meglehetősen színházellenes légkör uralkodott a győri színházban, de jelenleg nagyon jó a hangulat, és reméli, hogy ez így is marad.
„Kissé érzékeny helyzet ez számomra, mert sokan úgy értelmezik, hogy elhagytam Sepsiszentgyörgyöt ezért a felkérésért, de hosszú távon én úgy tekintek erre, mint egy szakmai továbbképzésre. Ez a vállalás egy meghatározott időszakra szól, életutamat itthon, Sepsiszentgyörgyön szeretném kiteljesíteni” – mondta végezetül Zakariás Zalán.
