Kiemelkedő előrelépésnek minősítette Ráduly István, Kovászna megye prefektusa a medvék által a településeken okozott gondok orvoslása szempontjából a Tánczos Barna miniszter kezdeményezte kormányrendeletet, mellyel a környezetvédelmi szaktárca központi szintről helyi szintre „hozta le” a döntési jogot a beavatkozásról. A kormányhivatal vezetője részletesen ismertette a rendelet főbb előírásait, és felhívta az önkormányzati vezetők figyelmét: rajtuk a sor, hogy gyorsan és hatékonyan megteremtsék a szükség szerinti sürgősségi beavatkozás feltételeit, és éljenek azzal, hogy az általuk felállítandó helyi bizottság kezébe került a döntés. Ráduly István ugyanakkor úgy véli, a medvepopuláció elszaporodásának megfékezésére áttelepítéssel országos szinten már nincs valós lehetőség, uniós szintű megoldás kell.
„A vihar elvonul, de a medvék maradnak” – fogalmazott Ráduly István, utalva ezzel arra, hogy minden hónapban a nagyvadak helyzete központi téma a prefektúrai tájékoztatókon. Csak üdvözölni tudják a rendeletet, mely révén már nem kell a bukaresti jóváhagyásokra várni, hogy beavatkozhassanak a településen gondot okozó, netán emberéletet veszélyeztető példányok esetében, hanem végre a helyi döntéshozókon múlik a gyors beavatkozás. Ráduly István ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a rendelet előírta azokat a korlátokat is, amelyeken belül a helyi bizottságok dönthetnek, kezdve a nagyvad elűzésétől az áthelyezésen keresztül egészen a kilövésig. Arra is rámutatott, hogy a beavatkozás megakadályozása kihágásnak minősül, és pénzbírságot von maga után. A rendelet értelmében az önkormányzatok feladata a helyi bizottságok felállításánál, hogy szerződést kössenek egy állatorvossal, illetve a vadászterületek gondnokaival (amelyeknek nem feltétlenül kell vadásztársaságoknak lenniük). A beavatkozások költségeit is az önkormányzatok viselik. Ráduly István szerint valószínűleg lesznek, akik arra fognak hivatkozni, hogy nincsenek forrásaik, de a szaktárca már előállt egy lehetőséggel, mely révén központi pénzeket hívhatnak le erre a célra. Nagyon fontos tudnivaló ugyanakkor, hogy a beavatkozás lehetősége csak a településekre bejáró, belterületen jelen lévő, akár veszélyt jelentő medvékre vonatkozik, és ahhoz, hogy történjék valami, elengedhetetlen a hatóságok értesítése az egységes 112-es segélyhívószámon.
Ráduly István kitért arra is, a rendelkezésre álló adatok alapján úgy látja, a medvék áthelyezése, költöztetése nem vezet eredményre. Meglátása megerősítésére több adatsort is ismertetett. A környezetvédelmi ügynökség kimutatása szerint 1670 medve él a megyében. A Természetvédelmi Világalap (WWF) szakemberei szerint egy barnamedve élettere 50–270 négyzetkilométer, azaz 5–27 ezer hektár. Ha ezeket az adatokat összevetjük azzal, hogy Kovászna megye területe 3710 négyzetkilométer (azaz 371 ezer hektár), a WWF által jelzett alsó élettéri határ szerint 75, a felső határ szerint pedig 14 medvét „bírna el” Háromszék. Ugyanezen számítás mentén, a Háromszéken élő 1670 medve élettere több mint 450 ezer négyzetkilométer lenne, ami valamivel több, mint Románia, Magyarország és Bulgária teljes területe együttvéve – mutatott rá a prefektus. Hozzátette: ha a trófeahajhászattal vádolt vadászok által reálisnak tekintett 300 hektáros szükséges élettérből indulunk ki, Kovászna megye teljes területén 1236 medvének van hely, de akkor Sepsiszentgyörgy nagyjából háromezer hektárjára is jut tíz medve. A fentiek ugyanakkor a megye teljes területére érvényesek, viszont Kovászna megyében mindössze 80 ezer hektár erdős terület található, így ha a lehető legkisebb élettér medvénként 300 hektár, akkor gyakorlatilag 600 medvének jut hely. Amíg az egyedszám ennek két-háromszorosa, addig nincs hová költöztetni a medvéket, hiszen más megyékben a helyzet még bonyolultabb – szögezte le Ráduly István. A prefektus szerint az Európai Unió többi országa lenne a megoldás, de a tapasztalat azt mutatja, egyetlen ország sem fogadna be medvéket.
Újságírói kérdésre a kormányhivatal vezetője elmondta: a medvék pontos létszáma nem ismert, becsült értékekről van szó, vannak, akik 1900 fölötti számokról beszélnek, de ebben az esetben nem az a fontos, hogy mekkora az eltérés a különböző becslések között, tény, hogy a szükséges élettérhez képest sokkal többen vannak. Ráduly István szerint nem igazán magyarázható, miért nincsenek pontos adatok ezen a téren, bár valójában „azt sem tudni, mekkora Románia lakossága, pedig ott már emberekről van szó”.
A prefektus még elmondta, hogy júliusban 71 bejelentés érkezett a 112-es egységes segélyhívószámra – legtöbb Ozsdoláról és Előpatakról – medve jelenléte miatt, és öt településről tettek hivatalos bejelentést a nagyvadak által okozott kárról. Illyefalváról kettőt, egyet-egyet Sepsiszentkirályból, Nagypatakról és Kézdivásárhelyről. A prefektus úgy látja, a bejelentések száma nem mutat valós képet, hiszen az ugyanoda visszatérő példányokról nem jelentenek minden esetben vagy egyáltalán nem szólnak a hatóságoknak, illetve a sorozatos felhívások nyomán egyesek már akkor is a segélyhívót tárcsázzák, ha az erdő szélén látják a medvét.
