Örvendenek, mert a kormány elfogadta azt a sürgősségi rendelettervezetet, melyet a környezetvédelmi tárca, Tánczos Barna miniszter állított össze és nyújtott be, s amelynek célja, hogy lehetővé tegye az azonnali beavatkozást a lakott területeken támadó, károkat okozó medvék esetében: elűzést, kábítást és áthelyezést, végső soron kilövés alkalmazását.

Győzelem – mondják, és várják az első „bevetéseket”. Pedig még messze az addig. Egyelőre csak arról beszélhetünk, hogy a hosszas felkészülés után megkezdődött a meccs, megtörtént a kezdőrúgás – ennyit jelent a tervezet elfogadása. A végső sípszóig azonban még hosszú az út. Hihetetlenül sok részletkérdést kell még pontosítani, számos, már érvényben lévő jogszabályt kell módosítani ahhoz, hogy végeredményként megszülethessen a rendelet alkalmazási módszertana. És azt sem lehet biztosra tudni, hogy ki lesz a győztes: a rendeletnek örvendezők vagy a jogszabályt ellenzők csapata?

Mert a meccsen a rendelet drukkereivel – a medvetámadásokat, károkat elszenvedőkkel – szemben az ellenfél is erős támogatói csapattal, mi több, a meccs kimenetelének befolyásolásához szükséges erőkarokkal is bír. Az ellenzők máris óvást nyújtottak be a nép ügyvédjénél. Bejelentették továbbá: minden törvényes lehetőséget kihasználnak – hazai és uniós, de akár világszinten is –, hogy megakadályozzák a jámbor, szeretetre, óvásra méltó mackók életének zavarását, ne adj’ Isten: kioltását. A meccs megfigyelőjeként csak annyit mondhatunk: minderre rengeteg ismert és kevésbé ismert eszköz, lehetőség áll rendelkezésükre. Nem utolsósorban pénz, hiszen a zöldek elfogultabb közössége, a sötétzöldek is jelentős anyagi háttérrel rendelkeznek. Nyilván, amiből a medvevédelem mellett egyesek igencsak jól megélnek… Többek között ezért is a nagy ellenkezés.

Szóval, a meccs épphogy csak elkezdődött. Az élet pedig megy tovább a maga rendje szerint. A rendelet elfogadását követően az országos tévéadók már több, emberáldozatot követelő medvetámadásról is beszámoltak. Az pedig már nem is hír, ha egy tehén, juh az áldozat, ha kukoricatáblát tizedel a vad (mert a már megjelent tejes kukoricát nagyon szeretik a macik).

A rendelet támogatói sem ülhetnek ölbe tett kézzel. Be kell jelenteni minden medvekárt, még akkor is, ha valószínűleg évek után sem lesz kártérítés. Minél tágabb körben ismertté kell tenni az eseteket, ha támadott, ha rongált a medve – a közösségi oldalakon, a sajtóban, a hatóságok előtt. Így lehet a helyzetet csak madártávlatból ismerőket is ráébreszteni arra, hogy a rendelet nem a medvék ellen szól, hanem az emberi élet, épség, a személyi tulajdon megvédésének garantálása érdekében alkották meg. Ennél semmi nem lehet drágább, fontosabb.