Az elmúlt hétvégén látogatást tett Rétyen a Disznajói Református Egyházközség kórusa. A két település közötti kapcsolat a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor a rétyi születésű Csősz Ferenc tanító a Maros megyei Disznajóra kapott kinevezést. Így a Maros megyeiek mostani rétyi fellépése egyúttal a néhai népnevelőről való megemlékezés is volt.
A küldöttség tagja volt Pál Botond és Pál Melinda disznajói lelkész házaspár is, akik a kórus tevékenységét is egyengetik.
A vasárnapi istentiszteleten igét hirdetett Molnár Sándor dedrádszéplaki lelkipásztor a Józsué 4,4–7 igeszakasz alapján, aki maga is, mint Disznajó szülöttje, tanítványa volt egykor Csősz Ferencnek.
Az istentiszteleten közreműködött a Rétyi Nőszövetség kórusa, majd annak végén műsort adott a disznajói kórus. Az áldás után a gyülekezet a templom előtti kopjafához vonult, amelyet a kilencvenes években Kelemen Antal karnagy kezdeményezésére állítottak Rétyen a fiatalon elhunyt Csősz Ferenc tanító emlékére, akinek a végső nyughelye a disznajói temetőben van.
Koszorúzás után Dálnoki Lajos presbiter, volt polgármester és zenekari elnök emlékezett beszédében arról a korról, amikor többrendű találkozás volt a két település zenekarai között. Méltatta Csősz Ferenc kitartását és munkásságát, aki ,,a székely nép napszámosa” volt, ahogy rétyi kopjáján ez írva is található. A disznajói kórus a Szózatot szólaltatta meg, majd Molnár Sándor is beszélt az egykori tanítójáról és az akkori kulturális tevékenységről, ahogy azt kisdiákként annak idején megélte. A legtöbbször előadott darab, amelyet megtanultak néhai tanítójuk vezetésével, a Háry János daljáték (Kodály), amelynek időnként 150 szereplője is volt. A kórustalálkozó-emlékezés a himnuszok eléneklésével és közös fénykép készítésével zárult, majd a rétyiek szeretvendégségen fogadták a disznajóiakat a Gyülekezeti Házban.
Istennek hála, szép alkalomnak, meghitt együttlétnek lehettünk átélői.
Deák Botond lelkipásztor
