Korábbi jelképek

Alexandru Ioan Cuza moldvai ezredesnek mind Moldva, mind Havasalföld fejedelmévé történő választásával létrejött a török fennhatóság alatt lévő két román fejedelemség perszo­náluniója 1859-ben. 1862 januárjában megvalósult a politikai egység is a két parlament és két kormány egyesítésével, Bukarest fővárossal. 1866-ban, Alexandru Ioan Cuza trónról való eltávolítását követően Moldva és Havas­alföld Egyesült Fejedelemségek uralkodójává Hohenzollern-Sigmaringen Károly (Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen) német herceget választották. Ugyanabban az évben elfogadták az ország első alkotmányát, melyben az állam neve Románia.

Már a fejedelemségek egyesülését követően igyekeztek címert szerezni az új alakulatnak. Ion Ghica, Havas­alföld miniszterelnöke még 1859-ben felkérte Szathmári Pap Károly udvari festőt, készítsen két címertervet. Az erdélyi származású festőművész, fotográfus eleget tett a megrendelésnek. Első, színes rajzát el is fogadta a Ghica-kormány, a második címerrajzot tartalékként rendelte a minisztertanács elnöke. Ám a moldvai kormány nem támogatta.

1863-ban Szathmári Pap Károlytól egy újabb címerrajzot rendeltek, mely négyelt pajzsot tartalmazzon szívpajzzsal. Ezt is elkészítette. Az alappajzs első és negyedik mezejében a „római sas”, a második és harmadik mezőben Moldva tulokfeje jelent meg, közepén a szívpajzs kétszer vágott: kék-arany-vörös sávozású – mely nem a román nemzeti színeket mutatta fel, hanem a Cuza család jelképét. Ezt a változatot sem fogadták el, ám ez képezte az 1867-ben törvényesített címer alapját, annak ellenére, hogy időközben más címertervek is készültek.

1867-ben, egy évvel Hohenzollern-Sigmaringen Károly fejedelem trónra lépése után törvénybe foglalták az akkor már egyesült fejedelemségekből álló, de még mindig török fennhatóság alatt levő Románia címerét:

Négyelt csücsköstalpú pajzs első kék és negyedik arany mezejében balra fordított fejű, csőrében keresztet tartó fekete „római sas” látható, Havasalföld jelképe. A második kék és a harmadik vörös mezőben őstulokfej, szarvai között csillaggal, Moldva jelképe. A két felső mezőben a hasítás mentén megjelenik a nap és a hold. Az alappajzsot arany királyi korona fedi.

Közepén, a szívpajzsban az uralkodó Hohenzollern család címere, ezüsttel és feketével négyelt pajzs. Az alappajzsot jobbról tőrt tartó dák nő, balról oroszlán tartja. (A címertanban az oldalak felcserélődnek, nem a szemlélő, hanem a pajzstartó szemszögéből írjuk le.) A pajzstartók alatt kék szalagon a Hohenzollern család jelmondata: Nihil sine Deo. (Isten nélkül semmit.) Az egészet hermelinnel bélelt vörös címerpalást alá helyezték, fölötte arany királyi korona látható.
 

Az előzmény

Az 1867-ben elfogadott államcímer nem nyert el osztatlan tetszést. 1871-ben a törvényhozás két háza megtárgyalta a címer módosítását. A címerváltoztatás előterjesztője Ștefan D. Greceanu honatya volt. 1872-ben törvény által módosították az államcímert, melynek képi ábrázolását szintén Szathmári Pap Károlyra bízták.

Az új címer négyelt csücsköstalpú tárcsapajzs, első, kék mezejében szablyát és jogart tartó, koronát viselő, jobbra fordított fejű, csőrében keresztet tartó arany „római sas”, Havasalföld jelképe, jobbján fent előtűnő nap. A második, vörös mezőben arany őstulokfej, szarvai között hatágú csillaggal, Moldva jelképe, balján előtűnő hold. A harmadik, vörös mezőben báni koronából növekvő, mellső lábaival hatágú csillagot tartó, koronát viselő, kétfarkú arany oroszlán, a leírás szerint a „Craiovai bánság” jelképe. A negyedik, kék mezőben két, farkával fölfelé álló, szembenéző arany delfin, a Fekete-tenger partjainak jelképe. (Ez Bessza­rábia déli részét, a Budzsákot jelképezi, Dobrudzsa akkor még nem tartozott Romániához.) A pajzsot királyi korona fedi.

A szívpajzsban az uralkodó ház ezüsttel és feketével négyelt címere. Pajzstartók: két természetes színű, farkát a lábai közé leeresztő, a pajzsot néző oroszlán, a magyarázat szerint Dácia jelképe. A pajzstartók alatt vörössel bélelt kék szalagon arany betűvel a Hohenzollern család jelmondata: Nihil sine Deo. A címersátor vörös, hermelinnel bélelve, fölötte királyi korona.

Az 1872-ben törvény által elfogadott címert szokásjog alapján kétszer módosították, ám a változtatásokat nem törvényesítették. Először 1877-ben az orosz–török háború idején előbbiek oldalán való hadba lépéskor, a függetlenség kikiáltása után, az akkor alapított Románia Csillaga Érdemrend láncával bővítették, azt a jelmondat alá helyezve. Másodszor 1881-ban, a királyság kikiáltása után: a címerpalást fölötti heraldikai királyi aranykoronát a román királyi acélkoronára, az ország szuverenitásának jelképére cserélték. Továbbá a pajzstartó oroszlánok farkát felfelé görbítették.
 

Nagy-Románia címere

Az Erdéllyel, Bánsággal, Körös-vidékkel, Máramarossal, Bukovinával és Bessza­rábiával kiegészült Román Királyság jelképeiben is jelezni kívánta a változást. Alapul természetesen a korábbi címer szolgált. Több változat merült fel: Dimitrie Onciul és Nicolae Iorga történész, valamint Nicolae Docan, a külügyminisztérium főtikára is készített címertevet.

1921. január 11-én Alexandru Averescu miniszterelnök címerbizottságot nevezett ki az új jelkép megalkotására. Ennek tagjai Dimitrie Onciul és Mihai Seulescu egyetemi tanár, Paul Gore besszarábiai heraldikus, elnöke Constantin Argetoianu belügyminiszter. Hosszas egyeztetés után Paul Gore egyik tervét megfelelőnek találták, és áprilisban a bizottság azt kedvezően láttamozta. Ám az nem tetszett a királynak. A kialakult helyzetben újabb tervet kívántak készíttetni. Alexandru Tzigara-Samurcaş művészettörténész javaslatára, Constantin Argetoianu belügyminiszter jóváhagyásával az új címer megalkotására meghívták Keöpeczi Sebestyén Józsefet. (Kellett a belügyminiszteri jóváhagyás, hiszen két évvel korábban Sebestyén még a Székely Hadosztály hadnagyaként az előrenyomuló román csapatok ellen harcolt Erdély védelmében.) Az erdélyi címerművész Bukarestben az I. Károly Egyetemi Alapítvány székhelyén készített néhány újabb vázlatot, melyek közül Ferdinánd király kiválasztotta azt, amelyik végül Nagy-Románia címerévé vált. Ez nagyban elütött a Gore-tervtől, s a besszarábiai heraldikus élete végéig nem bocsátotta ezt meg a magyar kollégának, sőt, az állami szervekre is megneheztelt.

Sebestyén az államcímert Köpecen készítette el, több példányban, három változatban: nagy-, közép- és kiscímer. Az új tervet 1921. július 1-jei ülésén kedvezően véleményezte a címerbizottság. 1921. július 18-i ülésén a szenátus 101 szavazattal egyöntetűen, 1921. július 20-i ülésén a képviselőház 107 szavazattal, szintén egyöntetűen fogadta el. Ferdinánd király 1921. július 23-án kihirdette „Az egyesült testvérországokkal kiegészült Románia Királyságának címerét megállapító törvényt”. A jogszabályt a három címerrajzzal együtt a száz évvel ezelőtt, 1921. július 29-én kiadott Hivatalos Közlönyben tették közzé – aláírás nélkül.

Ugyanaznap a nagycímer rajza alkotója aláírásával – J. Sebestyén de Keöpecz – megjelent az Universul című napilap címoldalán. A címer az aláírással együtt az Ilustraţia című folyóirat decemberi számában is megjelent.

Románia új címere három egymásra helyezett pajzsból áll. A nagypajzs: kék mezőben vörössel fegyverzett, fején királyi koronát hordó arany sas, csőrében arany, alul hegyes végű talpas keresztet, jobb lábának karmaival kardot, bal lábának karmaival liliomban végződő arany jogart tart. Ezt úgy határozták meg mint Románia címersasa, a román királyság jelképe. A sas mellén négyelt középpajzs beékeléssel, az egyesült „testvérországok” jelképeivel. Fönt, jobbra a régi Havasalföld fejedelemség címere: kék mezőben csőrében keresztet tartó, vörössel fegyverzett arany sas, jobbról arany nap, balról arany újhold által övezve. Fönt, balra a régi Moldva fejedelemség – Besszarábiával és Bukovinával – címere: vörös mezőben fekete őstulokfej, szarvai között ötsugarú arany csillag, jobbján ötszirmú arany rózsa, balján arany félhold látható. Lent, jobbra a „régi román Szörényi Bánságot” (kiemelés tőlem – Sz. A.) is magában foglaló Bánság – most megállapított – címere: vörös mezőben természetes hullámok fölött kétívű, kváderkövekből rakott arany híd – Traianus hídja –, melyből arany oroszlán növekszik. Lent, balra a régi Erdélyi Nagyfejedelemség – Körös-vidék és Máramaros részeivel – címere: vörös csík által vágott telek, felső, kék mezejében a választóvonalból növekvő, arany csőrű fekete sas, jobbról arany nap, balról ezüst félhold által övezve, lent, arany mezőben hét kettős oromsorral ellátott, zárt kapujú, kétablakos vörös bástya lebeg. A beékelésben Dobrudzsa címere: kék mezőben két, farkát feltartó, szembenéző arany delfin. (Ekkorra a Budzsák orosz kézre került, viszont Dobrudzsa Romániához – Sz. A.) A szívpajzs ezüsttel és feketével négyelt, az uralkodó Hohenzollern-ház címere. A nagypajzson Románia acélkoronája nyugszik. Az alappajzsot arany arabeszkeken álló két arany oroszlán tartja. A nagypajzs alatt a láncon az I. Károly Király Érdemrend csillaga csüng. Arany szegélyű kék szalagon arany betűvel a Hohenzollern uralkodóház jelmondata: Nihil sine Deo. Az egész hermelinnel bélelt, aranyszegélyű bíbor címersátor alatt, mely igazgyöngyökkel ékített arany királyi koronával fedett.

A címer három változatban alkalmazható: a nagycímer a leírt alakban, a középcímer címersátor nélkül, a kiscímer, az acélkoronával fedett három egymásra helyezett pajzs.

A nagycímert a király által kiadott állami okiratokon, hivatalos nemzetközi okiratokon, valamint különleges alkalmakkor magas királyi rendeletek esetében, a középcímert a hadsereg és az állami hatóságok, a kiscímert hivatalos bélyegzőkön alkalmazzák.

A korona és a Hohenzollern-címer elhagyásával ezt a kiscímert fogadták el 1992-ben Románia új címeréül, majd 2016-ban a sas fejére helyezett koronával módosították.

1922-ben a bukaresti Flacăra folyóiratban „Keöpeczi Sebestyen Jos.” urat mint „Románia új címerének alkotóját és Európa egyik legnagyobb címertani szakértőjét” említik.