Hallgatni arany, arany volt 1989 előtt, és arany ma is, gyönyörűen meg lehet élni hallgatásból, csak attól függ, ki mit hallgat el – mondta Czegő Zoltán a tegnap délutáni, legújabb vers- és prózaköteteit bemutató közönségtalálkozón, s hogy e közmondás magyarázatára miért került sor, az Bedő Zoltán Székely Hírmondó-s kollégája kérdéseire adott válaszaiból derült ki.
Czegő Zoltán ugyanis nem tud hallgatni, nem tudott 1989 előtt sem, hát orrára koppintottak, csak úgy, finoman, ahogyan egy diktatúrában szokás, de azért azt is tudtára adták, kívül tágasabb. Hát nyakába vette a világot, Budapestig meg sem állt – de ott sem tudott hallgatni. „Csurkista” lett, ez meg adott pillanatban bűnné vált, hát ismét az orrára koppintottak, ezúttal már nem annyira finoman, hiszen közlési jogát vonták meg, és aki élete java részében írással kereste kenyerét, annak ilyen körülmények között lehetetlenné vált az élete. Újra nyakába vette a világot, itthonig meg sem állt, és azóta – most már a 83-on is túl – sem tud hallgatni.
Bizonyság erre tavaly megjelent Haragos harangok című verseskötete (amúgy Czegő harangjai azért haragosak, mert – bár ez nem hangzott el a rendezvényen – Babitscsal együtt vallja, hogy vétkesek közt cinkos aki néma) és az ugyancsak tavaly megjelent, Anyakönyvi kivonatok című, válogatott közéleti írásait tartalmazó vaskos kötet – a könyvbemutatón legalábbis ezekről esett érintőlegesen szó.
