Az utóbbi öt év leggyengébb eredményeinek okát egyelőre senki nem kutatja, jelenleg az oktatási bürokraták azzal vannak elfoglalva, hogy találgatják, szeptembertől visszatérhetnek-e az iskolapadba a diákok, vagy kuksolnak otthon a számítógépek előtt és folytatódik az elmúlt másfél esztendő időnként megszakított online oktatása.

Egyesek a véglegesítő vizsga tavalyinál kicsivel jobb eredményeivel takaróznak, holott ezen a megmérettetésen is elbukott több mint kétezer pedagógus (a vizsgázók 26 százaléka), köztük kezdők is jócskán, éppúgy, mint a katedrákért folytatott harcban, ahol az egyetemet idén végzett pályakezdők csupán 40 százaléka érte el a hetest és van esélye ősztől végleges állásra.

Miért bukik ilyen sok pedagógus? – tesszük fel a kérdést nemcsak a százalékos teljesítmény tükrében, hanem a 2-es, 3-as vizsgajegyek okán is, amit egyes olyan oktatók érnek el, akik évek óta tanítanak. Ezek az eredmények nem diákfüggők, nem lehet a tanulókra fogni, hogy azért bukik a tanár, mert a diák nem tanul. Lehet, hogy ennek fordítottja igaz? Az oktatási minisztérium honlapján közzétett vizsganévsorokból kiderül, nem csak falusi iskolákban, hanem városon is tanítanak évente bukdácsoló pedagógusok, akik tíz-tizenöt, olykor húsz év alatt sem tettek le egyetlen fokozati vizsgát sem, sokaknak az évente tartott versenyvizsgán elért gyenge eredménye nem volt elegendő végleges katedrához, egyesek nyugdíjhoz közeledve is helyettesítőként tanítanak. Kilencesek és tízesek is születnek ezeken a vizsgákon – okkal tevődik fel tehát a kérdés: vajon nekik ez hogy sikerül?

A vizsgaeredmények keddi közzététele után adott interjújában Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter nagyon gyengének minősítette a pedagógusok teljesítményét (a tavalyi 58,66 százalékhoz képest idén 44,47 százalék a hetes médiát elérők aránya – szerk. megj.), kitért arra, hogy tizenöten 1-est kaptak a dolgozatukra, nyolc vizsgázót csalás miatt kizártak, ugyanakkor gratulált annak a százharminc jelöltnek, akik tízesre vizsgáztak. Az okok tekintetében a tárcavezető többek között a pedagógusi pálya társadalmilag gyenge elismertségét, a kezdők és a hátrányos helyzetű településeken és közösségekben tanítók gyenge bérezését említette, és optimistán azzal zárta ezt a témát, a Tanult Románia program megvalósítása érdekében készülő törvénycsomag majd mindent megold.

Ám legyen, ha ilyen mértékű arrogancia és felületesség elegendő a lényeges változtatásokhoz, amelyek előreviszik a hazai oktatást, akkor szurkolunk a kivitelezéshez.