Mondott ő korábban is merész dolgokat, például azt, hogy június elsejéig 5 millió, szeptemberig 10 millió beoltottunk lesz. Most ezt hányja szemére Ludovic Orban, a kettőjük közt dúló élet-halál harcban, amit a pártelnökségért vívnak úgy, hogy ha azt a tokiói olimpián tennék, esélyesek lennének az első két helyre. Cîțu megmondta, hogy nem a kormányt kell kritizálni, hanem a politikai vezetőknek bele kell állniuk az oltási kampányba. Ezt Dan Barna megtette, és megmondta világosan, hogy ebben az ügyben az ortodox egyházzal közös partnerséget kell kialakítani, úgy, ahogy azt Görögországban is tették. Az egyház szóvivője, Vasile Bănescu viszont kerek perec kijelentette, hogy Romániában 18 felekezet van (miért gyóntatják csak őket?), és az egyház „kedvező”, „természetes” „világos” álláspontot hangoztatott az oltással kapcsolatban, ugyanakkor azonban kiemelte az „oltási aktus önkéntes voltát” és azt, hogy „az egy jog, nem kötelesség”.

Pedig ők is követhették volna a görög egyház példáját, amely körlevélben értesítette híveit, hogy a koronavírus elleni szer nem tartalmaz mikrocsipeket, és hogy ezek és más összeesküvés-elméletek hamisak.

Ettől függetlenül nálunk az egyházi emberek azt tehetik, amit jónak látnak. Az ortodox egyház feje, őszentsége Daniel pátriárka nem oltatta be magát. Ennek ellenére a Cotroceni-palotában Iohannis elnök kitüntette Románia Csillagával. Az elnök feltételként szabhatta volna neki, hogy csak akkor kapja meg a csillagot, ha beoltatja magát. Akkor aztán Daniel az egekről szedhette volna le a csillago(ka)t.

Tomis érseke, Teodosie visszautasította az óhajtott partnerséget, mondván: „Mi a híveket a hit és a liturgia vakcinájával tartjuk, ez a mi védőoltásunk.” A járványos gyermekbénulás ellen Sabin-cseppet adnak. Lehet, hogy ha kifejlesztenék a koronavírus elleni Covid-cseppeket is, akkor azokat Teodosie úr belekeverné a borba, amibe a kenyeret mártja, és azt szokás szerint egy kiskanállal beadná az összes jelen levő hívőnek. Vagy ahogy 1515-ben X. Leó pápa tette, ha az oltási igazolvány mellé adnának búcsúcédulákat is, akkor a hívek esetleg még fizetnének is azért, hogy megkaphassák az oltást, és melléje bűneik alóli  felmentés is járna.

Most a tömegrendezvények látogatását általában oltási igazolvány vagy más védettséget bizonyító igazolás felmutatásához kötik bizonyos fertőzési mutatók elérése esetén. De szerencsére nem gond egy hamis oltási igazolást bemutatni, mert aki fél a szúrástól, potom 60 euróért vásárolhat. A büntetés az lehetne, ha ott helyben beoltanák, akit elkapnak hamis igazolással.

Az oltási hajlandóság növelése végett mindenféle új ötlettel, javaslattal jönnek az illetékesek. Korábban is szerveztek miccses-mustáros oltásokat, de az nem volt az igazi, mert sört is kellett volna adniuk melléje. Bánom is, hogy olyan hamar beoltattam magam, mert nem részesültem a később bevezetett kedvezményekben. Bár gondolkodtam rajta, hogy ha valahol valamilyen jobb ajánlattal jönnek, akkor oda utazom, és egyszerűen letagadom, hogy kaptam már oltást. Amúgy sem történne semmi bajom, mert már eldöntötték, hogy a harmadik oltást is fel lehet venni.

Már három hulláma volt a járványnak, és jön a harmadik oltás is. Most várják a negyedik hullámot, és nemsokára bizonyosan jön a negyedik szúrás. Csak azt nem lehet még sejteni sem, hogy még hány hullám (főleg meg, hogy hány hulla) lesz. Úgyhogy reménykedhetünk: a négy, öt és még ki tudja, hány oltás elég lesz ahhoz, hogy megszabaduljunk a súlyosabb lefolyású betegségtől.

Az illetékesek gondolkodhatnak azon, hogy milyen módon – korbáccsal vagy mézesmadzaggal – csábítsák az embereket az oltakozásra. A szabadnappal való kecsegtetés számomra nem vonzó, mert nyugdíjas vagyok. De ha ahelyett egynapi munkadíjat adnának kezembe, azon már elgondolkodnék. Nem rossz az értékutalvánnyal való jutalmazás sem, és azt is emlegetik, hogy akik beoltatják magukat, azoknak nyereménysorsolást tartanak. Remélem, hogy a díj nem egy újabb oltás lesz. Új oltásért – bizakodom abban – majd újabb jutalomban részesülhetünk.