Azt tudtuk, hogy Afrika nagy, de azt nem, hogy ennyire: a kétdimenziós térképeken valahogy másként látszik, mint a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban kifüggesztett, méretarányos Föld felszínén.
Az Anktartisz és a Csendes-óceán széle-hossza is lenyűgöző: habár a tó fölött lebegő gömb – a kék bolygó pontos mása – a partról egy tekintettel befogható, amikor bóklászni kezd a tekintet rajta, akkor az ember hirtelen nagyon parányinak érzi magát. A nagyhatalmak – Európa, Észak-Amerika, Oroszország, Kína – a talajról állva alig látszanak. Itt béke van, lent a nagy hósapka a víztükrön pompázó tavirózsákkal felesel, a felületen kavargó felhők a fák lombja fölötti végtelennel. Szinte érezni a levegő áramlását – talán ezért is veszik olyan sokan körbe Luke Jerram alkotását. Vannak, akik sétálnak, fényképeznek, sőt, tekernek is az árnyékban elhelyezett háromüléses tandem-kerékpáron – de nem kevesen vannak, akik egyszerűen körbeülik az installációt, és élvezik a pillanatot. Nyár van, meleg, de most kicsit el lehet feledkezni erről, hiszen az űrből nézzük a lakóhelyünket. Milyen törékeny! Vigyázunk rá eléggé?
