Teljesen elment a kedvem az utazástól, amikor láttam, hogy július utolsó napjaiban (egyetlen hétvégén) 34 súlyos közlekedési baleset történt. Pedig nekem akkor csak annyi kellemetlenségben volt részem, hogy Nagyszebenből hazafelé jövet egy órával többet autókáztunk egy Persány melletti autóbaleset miatt.

Mivel nem akarok balesetet szenvedni, nem jó, ha gyalogosként, biciklisként vagy autósként közlekedem, mert a közlekedési miniszter is megmondta, hogy azok a hibásak a balesetekért. Megtudhattuk, hogy nem az autópályák és a gyorsforgalmi utak hiánya a legnagyobb gond, pedig eddig azt hittük. Láttuk, hogy az autósok találékonyak, mert amikor a Bukarest–Konstanca autópálya egyik szakaszán felborult egy furgon, több tucat autós elindult a forgalommal szembe. Az az igazság, hogy sok olyan esetet is láttunk, amikor az autóban kormánynál levőt telefonálásban, szelfizésben vagy facebookozásban zavarta a vezetés. Történt már olyan is, hogy élő egyenesben közvetítette az autóvezető, miként előz át a túlvilágra. Ez – mondjuk – az ő ügyessége vagy baja, csak az a gond, megtörténhet, hogy másokat is magával visz.

Úgy gondoltam tehát, hogy vonatra szállok, ha már repülőre nem lehet, mert a vidombáki repülőtér átadása bizonytalanabb, mint egy kormánykoalíció. A hajó is biztonságosabb lenne, mint a szárazföldi közlekedés, de sajnos az Olt nem hajózható. Bár ha netán azzá tennék, mindig fennállna annak veszélye, hogy eladják a hajókat, mint a fekete-tengeri flottát Băsescu idejében.

Maradt volna az utazásra a vonatközlekedés, de sajnos a múlt héten elment a kedvem attól is. A fetești-i állomáson egy 41 vasúti kocsiból álló, ócskavasat szállító szerelvény nekiütközött az állomáson álló tehervonatnak, mert – mint utólag kiderült – a mozdonyvezető felöntött a garatra, mielőtt felült a mozdonyra. Az egyik vonatból 4, a másikból 14 vagon siklott ki. Emberéletben nem esett kár, de mi történik, ha egy személyszállító vonatba szalad bele a részeg mozdonyvezető? A személyszállító vonatok így csak késtek a malőr miatt. Aztán a múlt pénteki viharok következtében egy sok gyermeket is szállító szerelvény 9 órát vesztegelt Fundulea közelében a nyílt pályán, mivel a sínekre dőlt fák leszakították a felsővezetéket, ráadásul két mozdony is elromlott. Így a vonat 28 óra alatt jutott el a tengerpartról Temesvárra. A közlekedési miniszter azok után is védelmébe vette a vasúttársaság (CFR) vezérigazgatóját, hogy a miniszterelnök azt mondta: ha nála dolgozna, már kirúgta volna. (Mint Niczuly a labdát.) Amikor a vezérigazgató urat arról faggatta a sajtó, hogy az utasok kapnak-e ivóvizet és élelmet, azt válaszolta: „majd kapnak, ha Bukarestbe érnek”. Különben is, ne zavarják olyan ügyekben, amelyek nem rá tartoznak.

Ne reklamáljunk mindenért. Jobb helyeken is történnek kellemetlenségek a vonatközlekedésben. Japánban például megtörtént, hogy a JR West vasúttársaság elnézést kért az utasoktól, amikor egyik szerelvényük 25 másodperccel hamarabb indult el a kelleténél. Nálunk a CFR a pipaszívási verseny mintájára bevezethetne egy vonatlassúsági versenyt. Az előbbinél az a lényeg, hogy egy kevéske dohányt milyen hosszú ideig tud szívni a versenyző. A vonatközlekedésben meg azért lehetne versenyezni, hogy milyen hosszú idő alatt jut el egy szerelvény az ország egyik végéből a másikba. A vagonokra kiírhatnák, hogy szauna, hisz olyan meleg van bennük. Ezért még akár több pénzt is lehetne kérni. Aztán ha elakad a vonat valahol, egy közeli folyóban, tóban megmártózhatnának a szaunázók, hisz úgyis utolérnék a döcögő vonatot. Kész üdülés lenne így az utazás.

Kínában 600 km/órás sebességgel közlekedő vonatot terveznek az eddig csak 431 km/órás sebességgel cammogó helyett. Japánban különben már 2015-ben volt olyan, amely 603 km/órával haladt. Elképzelhető, hogy elérik az 1000 km/órás sebességet is.

Nem lenne rossz nálunk sem ilyenen utazni, mert azoknak még vasúti sínre sincs szükségük, amelyek eltörhetnek. Mágneses pályán lebegnek. Úgy, mint mi a bizonytalanságban, amikor vonatra szállunk.